Csodás fotók csábítottak a Bihar-hegységbe, ahol ilyentájt tömegesen virágzik a kárpáti sáfrány. Ha valamit nagyon szándékol az ember, akkor valahogy mindig szembejön vele a lehetőség, csak rajta áll, hogy megragadja-e. Osztottam, szoroztam, és úgy döntöttem, a gyönyörű látvány megéri az árát, felpakoltam a szükséges felszerelést, és egy remek társasággal nekivágtunk az útnak. Az elmúlt hetek meleg, napsütéses, tavaszi időjárása egyáltalán nem indokolta azt a 20 centis hótakarót, ami a Pádis-fennsíkon fogadott minket. A hegyre vezető úton sorban akadtak el tengelyig érő hóban a magyar buszok, mivel a helyiek sem tartották már szükségesnek az út takarítását, ezért egy hónapja lemondták a szolgáltatást. Túravezetőnk a négy kerék meghajtásos autójával makacsul törte a friss havat, a sáfrányok azonban mélyen a hó alatt lapultak. A nyakunkba zúduló eső és a szép havas erdő látványa sem segített feledtetni csalódottságunkat.
Egy helyen azonban mégis megpillanthattuk a virágok kiálló csúcsait.
Másnap ragyogó napsütésre ébredtünk, hamarosan 20 fokot mutatott a hőmérő higanyszála. Elindultunk hát hómentes rétet keresni, s sáfrány fogni. Ott lapultak a ravasz kis jószágok a harmatos fű között. Bár nem voltak túl sokan, be kellett érnünk ennyivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése