Körülöttünk magas hegyek, félig árnyékban, félig napsütésben. A csúcsok között itt-ott már besüt a nap, a meredek lejtőket végigcirógatják a fénysugarak.
A deres fű lassan kiengedi magából a hideget és a vízcseppek ezernyi igazgyöngyként ragyognak a napsütésben.
A rétek friss zöldjében, mintha hófoltok csillannának. De nem! Apró virágok nyitogatják szirmaikat, és nyújtóznak a nap felé. Majd megrázzák kis fehér fejüket és ezernyi csillogó fénycseppet szórnak szerte-szét, beborítva velük a rétet.
Virágkelyheikből lassan eregetik a fénygömböket, betöltve velük a sötétséget.
Fényárba borul a rét, új nap kezdődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése