Vízesések és zúgó patakok között

A kétnapos esős idő és a Pádis-fennsíkon vádliig érő hóban eltöltött szombat után felhőtlen kék égre, szikrázó napsütésre ébredtünk.

Pádist nem mertük megkockáztatni, nem valószínű, hogy a hó elolvad egyetlen hideg éjszaka alatt, így a völgyben kerestünk a kirándulásunknak célt.  Szállásunk előtt zubogott tova a Bohodei-patak, számtalan látványos, apró vízeséssel, gyönyörű öreg, göcsörtös mohával borított fákkal.

A térkép szerint egy ponton hatalmas vízesésként veti le magát a hegyről. Keressük meg, cél a Phateon-vízesés! A kék jelzésen alig 5 km a kiindulási pontunktól.

Madárcsicsergős, barátságos erdőben, csodás környezetben vezetett az út, a patak zúgása állandó társként szegődött mellénk. A széles erdei úton nem volt túl megerőltető a séta, a mellettünk kanyargó patakban mocsári gólyahírek, acsalapu, a parton berki szellőrózsa, ikrás fogasír, májvirág és számtalan további erdei virág nyílt.

Egy ponton túl medvehagyma mezők szegélyezték az utat és a fák alját. El is majszoltunk néhány levelet azon frissiben egy kis - még Budapestről - magunkkal hozott madárlátta sajttal. 

Az út sehogy sem akart emelkedni, ami feltételezte, hogy az utolsó méterek nagyon meredekek lesznek, de álmunkba sem gondoltuk, hogy mi vár ránk. 

Egy kisebb vízesésénél az út eltűnt, a jelzés pedig felfelé mutatott, egy meredek kőzuhatag felé.

Vízesés az elágazásnál - függőleges épített kőfalon omlik lefelé

Nem akartuk elhinni, hogy ez egy turistaút, gondoltuk valami hiba csúszott a felfestésbe, de nem. Bizony a jelzés arra mutat, és a térkép szerint is arra kell menni. Elhűlve szemléltük a kőzuhatagot. Tettem is néhány lépést felfelé, és nem tűnt lehetetlennek feljutni, bár még mindig kérdéses volt számomra a lejutás lehetősége. Mivel a társaságban különböző technikai felkészültségű és állóképességű emberke volt, leszavaztuk az útvonalat. Mint utóbb kiderült, ezt nagyon jól tettük! Később olvastam egy útleírást, ismerősök szintén erre jártak a hétvégén, és képeik tanúsága szerint az út még meredekebbé válik, láncokba kapaszkodva lehet feljutni a vízeséshez egy gyakorlatilag függőleges sziklafalon. Ledöbbentem, hogy sehol nem jelezték az út nehézségi fokát, simán elvezetik az egyszeri gyanútlan turistát egy olyan helyre, ahol jól jön a sziklamászó tudás.

Több, egymás alatti vízesés a folyón

Akkor most merre? - merült fel a  kérdés. Kinéztünk a térképen egy másik vízesést, ehhez kicsit vissza kellett menni a patak mentén, és ahol egy hegyi patak fentről beletorkollik a Bohidei-be, ott átkelni a másik oldalra, és a lezúduló patak mentén felmászni a vízeséshez. Elég kalandosnak hangzott ez is! Az első kihívást a patakon való száraz lábbal történő átjutás jelentette. A víz hideg volt, sok helyen térdig ért a víz,  a patakban lévő kövek csúszósak, nem lehet csak úgy átugrálni rajtuk. Karvastagságú ágakat dobáltam a vízbe, melyeket az erőd sodrás azonnal felkapott és tovaszáguldott vele! A fiúkat nem hagyta nyugodni a dolog.
A patak egy részén képződött egy kis sziget, ide egy kb. másfél méteres szakaszt kellett volna csak áthidalni. Hatalmas köveket dobáltak a vízbe, mintegy gátat emelve a víz elé. Majd találtak valahol kivágott fatörzseket, és ezeket a keresztülfektetve az előbb bedobált kövek fölött egész stabil építményt kaptunk. Ahol még kicsit bizonytalanul mozogtak a rönkök gondosan válogatott kövekkel megtámasztották, a rönkök végénél lapos kövekből épített úton sétálhattunk fel a hídra.

Épül a híd

Lassan már egy hatökrös szekér is kényelmesen átjuthatott volna a hídon, mi lányok kicsit hiányoltuk a korlátot, de erre azt a választ kaptuk, hogy az nem volt rajta a tervrajzon! Oks, akkor induljunk. Két férfi, mint két híd őr a rönkök két átellenes végénél állva segített át minket a gerendákon. Hamarosan átjutottunk, és a betorkolló patak hatalmas kövein elindultunk felfelé.  vadregényes út volt, fejünk fölött lebegő fákkal, izgalmas sziklákkal, csörgedező vízfolyással, meleg napsütéssel. El sem hittük, hogy tegnap még tengelyig süppedtünk a hóba!

A hegyi patak medrében felfelé a vízeséshez

Egy szélvédett, napsütéses helyen megpihentünk, elfogyasztottuk uzsonnánkat, és élveztük a nyárias meleget. 

Hamarosan elértük a  vízesést, három lépcsőben zúdult alá a magasból. S bár nem olyan nagy, mint a  Phateon, mégis lenyűgöző volt!

A vízesés - kb 10 m magas

Közben lassan késő délután lett, ideje volt visszafordulni. Ez már sima ügy volt, bár a meredek köves úton lefelé is csak lassan haladtuk. átkeltünk a hidunkon, amit nem sodort el a víz, vetettünk rá még egy utolsó büszke pillantást, és csendben beszélgetve megindultunk hazafelé.

 Csodás nap volt! Egyszer még a Phareon-vízesését is megnézzük!