2016. május 24., kedd

Kirándulás a Vadálló-kövekhez - 2

Az áprilisi kirándulásunk után teljes lelkesedéssel hirdettem meg az osztályom számára Vadálló-kövek túrát, és reménykedtem abban, hogy május közepe révén végre szép időben is megtekinthetem a tájat. 
Reményem hiúnak bizonyult, a kérdéses reggelen a csendesen szemerkélő eső egyre dühödtebb tombolásba fordult. Diákjaimnak próbáltam alternatív, gyorsabban bejárható útvonalat javasolni, de leszavaztak: irány a kövek!
Mire Dömösre értünk elállt az eső (vagy erre nem is esett), időnként még a nap is kisütött. Jókedvűen vágtunk neki az útnak. Alig léptünk rá a piros háromszög jelzésre, rögtön egy foltos szalamandrával találkoztunk. Megcsodáltuk, lefényképeztük, majd békével útjára engedtük. Mivel én nemrég sok minden érdekeset olvastam róla, meséltem is néhány részletet a szalamandrák és az emberek kapcsolatáról. Diákjaim a felét sem hitték, megszokták már, hogy néha kitalálok ezt-azt, és nekik kell eldönteni, hogy melyik az igaz történet és melyik a hamis. Pedig jelen esetben minden igaz volt, amit mondtam, csak kevéssé hihető. 
Hamarosan elértük a Vadálló-kövek első szikláit. Felmásztunk az első tetejére, pihentünk, ettünk, csodáltuk a tájat.
Első pihenő a Nagy Tuskón.
 Megmásszuk a Széles Torony nevű sziklát is.
Bunkó, bár egyesek szerint fallikus szimbólum.
Itt egy hatalmas ősi Isten őrzi a tájat!

Épp a további 10 szikla meghódításába kezdtünk volna, amikor nyakunkba szakadt az ég.  Az eső a számtalan zacskó, esőkabát ellenére behatolt a ruhánk alá, és bőrig áztunk. A meredek hegyoldal csúszós, sáros ösvényein próbáltunk talpon maradni, bizony komoly megpróbáltatás volt.
Így a sziklákat kihagytuk sajnos, viszont mire elértük a Prédikálószéket elállt az eső is. A Duna, ami általában északról dél felé folyik, ezen a ponton megfordul és egy kis darabon "lentről felfelé" folyik. Mindezt nem tudtuk megtekinteni, mivel a felhők pontosan a lábunk előtt helyezkedtek el, eltakarván a természet e különleges  jelenségét.
Innen a Szőke forrás völgye felé vettük az irányt, egy darabon még a piros háromszög jelzésen, majd elérvén az aszfalt utat, a Király-kútnál rátértünk a piros jelzésre, és a Király-patak mentén haladtunk a völgyben. Az elmúlt napok esőzései miatt a hegyekből számtalan alkalmi patakocska zúdította vizes-sáros folyamát a völgy legalsó pontján folyó patakba. 
Még sosem láttam ilyet! Még sosem kirándultam ilyen időben az erdőben! Csodálatosan szép volt az erdő, a haragosan zúgó víz látványa és hangja magával ragadott. 
 Sok helyen alakult ki örvény, ahol a habzó vízből valódi torta képződött.
Ide valószínűleg nyáron sem süt be a nap, méteres páfrányok sorakoztak a patak mentén. _________

Néhány helyen az utat is elmosta a víz, ilyenkor ügyességünkön és leleményességünkön múlt, hogy át tudjunk kelni a patakon. Néha köveken ugráltunk, építettünk hidat, volt, aki levette a cipőjét, mégis előfordult, hogy nem tudtunk száraz lábbal átkelni a megáradt patakon.

Csodálatosan szép, és kihívásokkal teljes túra volt, nagyon jól éreztük magunkat. Mindezt nem éltem volna meg, ha nem szervezem meg az iskolai túrát, és diákjaim nem ragaszkodtak volna a tervhez. Sose maradj otthon esőben (sem)!





1 megjegyzés: