A mai napra a Bél-kő hegy csúcsa volt betervezve, szép panorámára vágytunk, és néhány érdekes sziklaalakzatra, növényritkaságokra, úgy, ahogy azt a tanösvény tájékoztató táblája írta. Ez a nap azonban egy egészen más nap volt, mint a tegnapi...
Vigasztalanul szürke időre és szemerkélő esőre ébredtünk, de azért elszántan vágtunk neki a hegynek. A tanösvény sajnos csaknem végig aszfaltúton vezetett, sem a János-hegy, sem a Szász-bérc állomásnál nem láttunk tovább az orrunknál. Néha egy-egy útelágazásnál elfogyott a jelzés, így érzésre mentünk egyik, vagy másik irányba. Így jutottunk el erre a csúcsra, ahol is a hegy mögött váratlanul eltűnt az út. Egy kőomlás temette be. Ezen az omláson másztunk fel a szikla tetejére, ahol az elhagyott kőbányához jutottunk.
Vagy a Holdra. Felszíne kietlen, szana-széjjel dobált paladarabok, kövek mindenfelé. A felhős-ködös idő csak erősítette a holdbéli hatást.
Aztán lassan oszlani kezdtek a felhők, végre lenézhettünk a lábunk előtt elterülő völgybe...
A csúcsot már zuhogó esőben értük el, és semmit, de semmit nem láttunk a tetejéről. Megadóan ültünk egy kicsit a padon, és elképzeltük, milyen lehet a látvány napsütésben, amikor nem vagyunk bőrig ázva. Majd visszafelé vettük az irányt, ahol az út közepén egy foltos szalamandra állt nekünk modellt. Erről a találkozásról itt olvashatsz>>
Ez kárpótolta a panorámát.
Vagy szalamandra, vagy szép idő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése