Nagykovácsi első írásos említése 1254-ből származik, de már az őskorban is éltek itt emberek. A középkorban a király kovácsai lakták a települést, innen a zsákfalu neve. A török időben éppen úgy járt, mint a legtöbb magyar falu: népessége csaknem teljesen kihalt, majd a törökök kiűzésével a Habsburgok sváb telepeseket hívtak ide.
Az 1700-as években a svábok szorgalmas földművelők lévén felvirágoztatták a mezőgazdaságot, templomot emeltek, és az egész faluban nyüzsgött az élet. A községben 3 kőbánya, 2 mészégető és 1 szénbánya is működött.
Az Ördögárok patak mentén találhatjuk a legtöbb régi sváb házat: a korabeli falu a patak két partján terült el.
A barokk katolikus templomot 1746-ban avatták fel, 4 évnyi építkezés után. A templom berendezése Eberhardt Antal és Erchardt (Eberhardt) József művei.
A templom mellett álló Faluháza ma számos program lehetőséget rejt a gyerekek számára (is)
A régi sváb parasztházak közül mára sokat felújítottak.
A felújított házakban üzemel gyógyszertár, vendéglő, cukrászda, könyvesbolt, hobbibolt, de akár edzőterem is, persze legtöbbjük lakóházként funkcionál.
A Szent Sebestyén tiszteletére szentelt kápolna az 1737-es kolerajárvány emlékét őrzi a település bejáratánál. A vértanúként tisztelt Sebestyén a legnépszerűbb szentek közé tartozik. Mint segítőszenthez fordultak hozzá pestis és más - embereket vagy állatokat pusztító - járvány idején.
Nagykovácsi temetőjében számos régi sváb sírkövet, a fák között megbújva pedig egy antik, ló vontatta halottaskocsit is felfedezhetünk.
A második világháború után a a potsdami megállapodás értelmében a német nemzetiségűeket "kitelepítették", szétszórták oket a világban. A "három fekete vonat" 800 kitelepített családot vitt Nyugat-Németország felé, akik még évtizedekig nem láthatták hátrahagyott szeretteiket. Helyükre az alföldről és a csehszlovák.magyar lakosságcsere keretében kitelepített magyar lakosság érkezett.
Ma a lakosság nagy része Budapestről ide költözött többgyermekes értelmiségi, akik itt kertes házat építettek, de dolgozni a fővárosba járnak. Az egykori mezőgazdasági és bányafaluból "alvó" falu lett, ahol a lakosság egyharmada gyermek.
A Szent Sebestyén tiszteletére szentelt kápolna az 1737-es kolerajárvány emlékét őrzi a település bejáratánál. A vértanúként tisztelt Sebestyén a legnépszerűbb szentek közé tartozik. Mint segítőszenthez fordultak hozzá pestis és más - embereket vagy állatokat pusztító - járvány idején.
 |
| A kitelepítés emlékét ma egy emlékmű is őrzi a faluban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése