Akácillatú erdők, boróka ligetek Sirok körül

A vár és a Barát és Apáca szikla látványa a Törökasztaltól. 

A siroki várat azért választottuk úti célul, mert könnyed, rövid túrát akartunk kétnapos sátorozásunk második napjára. Nem is sejtettük, melyen gyönyörű tájon fogunk járni! Igazi meglepetés volt a túra. 

Siroki vár 

Kis hazánkban a Tarnavidéken számtalan izgalams homokkő formációt találhatunk.

A Vár-hegy tetjére emelt erődítményt is egy ilyen sziklatömb tetejére, annak szerves részeként építették meg. Sőt, sokszor a riolittufába hatalmas járatokat vájtak, termeket alakítottak ki.

Sziklavár a hegytetőn

A várat valószínűleg a tatárjárás utáni várépítési láz keretében kezdte el építeni az Aba nemzetséghez tartozó Borh-Bodon ág sarjai. 

A riolittufába vájt járatok, termek különleges hangulatot kölcsönöznek a vár megmaradt részének. 

Sokáig funkcionált végvárként, a török időkben Eger eleste után került török kézre. Ekkor a környék teljesen elnéptelenedett, majd a törökök kivonultával újra benépesült. A Rákóczi szabadságharc leverése után sokáig pereskedtek a vár birtokjogáért, majd 1713-ban a vár védműveit megrongálták. 

Eredetileg nem is egy, hanem két vár volt, több toronnyal is rendelkezett.

Az alsó várudvarból egy sziklába vágott lépcsős alagúton lehetett feljutni a felső várba.

Ma alig áll néhény faltöredék és toronymaradvány.

A panoráma viszont lenyűgöző.

Innen valóban szemmel lehetet tartani a Tarna-völgyét.

Onnantól kezdve folyamatosan romlott az állapota. A vár régészeti feltárást 1965-72 között kezdték meg.

Panoráma a várból

Kellemes, kövezett sétaút vezet az erődítményhez

Bálványkövek: Barát- és Apáca-sziklák

A Várhegyről pár perces sétával elérhetőek a riolittufa sziklaalakzatok, mely egy barát és egy apáca beteljesületlen szerelmének jelképe a néphagyomány szerint. 

A sziklaalakzatok a vulkáni működés során kiszóródott riolittufából keletkeztek. A laza anyagba vulkáni bombák hullottak és ágyazódtak be, melyek ellenállóbb anyaga később megvédte az alattuk lévő puhább kőzeteket az eróziótól.

Visszanézve a vár felé - A domboldalt virágzó akácok lepik el.

Törökasztal - pogány áldozóoltár? 

A Törökasztal sziklacsúcsait egykoron lefaragták. Egyes elképzelések szerint a magyar ősvallás áldozati szertartásaihoz használhatták, az áldozati állat belsőségeiből jósolhattak itt. 

Annyi bizonyos: innen mindenfelé jól rálátni a tájra, páratlanul szép a panoráma, jó kis őrállás lehetett. Mi pedig kényelmesen ücsörögtünk az "üstben".

Akácos hegyoldalak   

A panoráma tényleg varászlatos volt. Valahogy nem voltunk erre felkészülve, nem számítottunk ilyen látványra, amikor nekiindultunk a mai túrának. Szinte az egész hegyoldalt virágzó akácfák borították, a képen is látszik igencsak kevés az őshonos cseres-tölgyes erdő. 

A levegőben tömény mézillat kavargott, én még a bedagadt torkom és eldugult orromon keresztül is éreztem, mindenfelé méhek zümmögtek, és a fehérrel pettyezett táj látványa is megkapó volt. 

Persze, tisztában vagyok vele, hogy az akác invazív növény, és szomorú, hogy kiszorítja az őshonos növényzetet és csökkenti a diverzitást, szóval nem tesz jót a környezetnek. 

Kicsit utána is olvastam a BNPI oldalán.

Miért is alakult ez így? Honnan ez a sok akác errefelé?  

"Az emberi tevékenység hatása mély nyomot hagyott és hagy a tájvédelmi körzetben, a leromlott növényzettel jellemezhető területek kiterjedése már ma is jelentős. A települések közelében, vagy azoktól távol, a természetes erdők helyén, sokszor talajvédelmi célból létesített idegenhonos akácosok, erdei és feketefenyvesek, lucosok állnak és kisebb vörös tölgyeseket is ültettek....

Az éghajlatváltozással járó szélsőségek gyakran csak tovább erősítik ezt.

Az utóbbi évtizedek tájhasználati változásainak eredményeként azonban felerősödtek a ...  kedvezőtlen szukcessziós folyamatok, korábban nem látott növényfajok jelentek meg, alakítják át a társulásokat, váltak uralkodóvá. "

"Az erdőgazdálkodás a jelenleg alkalmazott fahasználati módokkal üzemi mértékben vesz részt a biodiverzitás csökkenésében. A kedvezőtlen időjárási körülmények mellett is folyó fahasználatok, közelítések károsítják a termőtalajt, fokozzák az egyébként is jelentős erózióveszélyt. A márciusban még javában zajló fakitermelések, az erdőállományok alatt szaporodási időszakban végzett cserjeirtások sok madár számára végzetesek."

Egy darabig a kék jelzésen folytattuk utunkat. Itt sok  biboros kosbort és fehér madársisak kosbort láttunk. Továbbra is akácok között haladtunk, fehérre festette az utat a sok lehullott virágszirom. Az út vége felé egyre több lett a tölgy az erdőben. 

Az irtás tetején megebédeltünk, épp mielőtt elkezdett volna esni az eső. 

Borókás lejtők

A kékről lekanyarodtunk a piros kereszt jezésre, végül a piros sávon tértünk vissza  a faluba. A piros sáv jelzésen újabb meglepetés várt. A látvány újfent lenyűgőző volt! Szép borókákkal tűzdelt füves hegyoldalakon sétáltunk lefelé. Minduntalan megálltunk, rácsodálkoztunk az előttünk hullámzó vidékre. Csodaszép volt. A friss zöld, a fákkal, csrjékkel pöttyözött szemközti oldalak, a fények játéka a sötét égbolt előtt - mindez egyáltalán nem volt szokványos látvány. 

Szinte belesétáltunk a tájba, mely lépésről lépésre változott, szebb és szebb arcát mutatva. 

Fülöpházi homokbuckák között

Az autópályán már tudtam, hogy megint egy órával később keltem.

A nap vörös gömbje épp az út síkja fölött egy tenyérnyivel lebegett, az út melletti fák és füvek  dérbe burkolóztak, a tájat és az autópályát belengő köd előbb sejtelmes rózsaszín, majd narancssárga ködben tündökölt. Csodálatos volt! Reménykedtem, hogy mikor Fülöpháza határában elérem az 51-es úton a 20-as kilométerkövet, még minden ilyen marad. Az Idő azonban "haladott sietve", a pára felszállt mire a Naprózsa Oktatóközpont parkolójába megérkeztem. A nap kérlelhetetlenül bontogatta a jégbe zárt növényeket. A dér apró cseppeké alakult, melyeken színesen csillant meg a felkelő nap sugara.

Még éppen elkaptam a színjáték végét.

Miután elillant a jég, elindultam a piros jelzésen és a tanösvényen  Ágasegyháza felé. Az interneten fellelhető információk alapján "nyílt és félig kötött homok változatos formakincsére" számítottam, a Kiskunsági Nemzeti Park honlapja azt állította, Európában csak itt találhatunk még mozgó homokbuckákat. 
Nos ilyet én nem találtam, de lehet, hogy a piros jelzés  másik ágán, Fülöpháza felé kellett volna indulnom.  De ne szaladjunk  ennyire a dolgok elébe!

A buckavidék az ős-Duna folyami homok üledékéből keletkezett. A szél munkája során a buckasorok, mint egy kis élőlény,  folyamatosan alakultak, változtak: emitt elfogyott egy, amott született, növekedett egy másik. A növekvők szerettek összekapaszkodni a feléjük fújt homokszemekkel.  A szélbarázdák élén a széllel szemben kifli alakú garmada fejlődött, parabolabuckává alakulhatott, vagy bálnaháttá formálódhatott, ami továbbfejlődhetett kifli alakú barkánná.

Manapság a buckák nagy részét növénytakaró fedi, így a kialakult homokformák nem változnak már látványosan tovább, a fűcsomók helyhez kötötték és konzerválták a kialakult vonulatokat. 

A buckaközökben leginkább nyílt homoki gyepeket találunk. A talaj  60-70%-át fedi növényzet, a fűcsomók közeit sok helyen moha vagy zuzmó fedi.

A Kiskunság jellegzetes tanyás térség.

Az idők folyamán a tanyákhoz tartozó területekre erdőket telepítettek, feltörték és művelés alá fogták, gyakran túllegeltették.  Ezen emberi tevékenység következtében a térségben megtelepedtek az inváziós növényfajok.  Az özönnövények, mint a selyemkóró, a kaukázusi medvetalp és az akác  gyorsan szaporodnak, kártevőik nincsenek, megváltoztatják a talaj eredeti tulajdonságait. A területre jellemző őshonos fajok pedig kiszorulnak. 

A buckák között egykoron homoki tölgyesekkel találkozhattunk.

Ma nagyrészt akác és fekete fenyő ültetvényeket találunk, melyeket a mozgó homokbuckák megkötése érdekében telepítettek. Az azonos korú tájidegen fákból álló ültetvények tájképileg sem illenek a környezetbe. Én akácot keveset láttam, helyette gyönyörű fehér nyár erdőkben gyönyörködhettem.

Manapság a  védett területeken eltávolítják az agresszíven terjeszkedő növényeket. Ennek köszönhetően  kisebb-nagyobb tisztásokon regenerálódik a homoki növényzet.
Először rendszerint a magyar csenkesz jelenik meg, majd az árvalányhaj, a deres fényperje, a sisaknádtippan, a kései szegfű, a homoki kutyatej, végül erőre kap a boróka és a fehér nyár.

  Borókás-nyaras növénytársulások jellemzik a vidéket.

Aztán rábukkantam egy még alig beültetett homokbuckára!

Ez volt a legszabadabban formálódó homokbucka, amivel találkoztam.  Hamarosan itt is katonás  rendben sorakoznak majd az ültetett fenyők.

Ördögszekereket sodor a szél

Borókabokor még félig deresen