A tatai Öreg-tóra szeptember közepétől érkeznek az itt telelő vadludak, akik napkelte és a napnyugta idején húznak ki a tóról, illetve be a tóra a táplálkozó helyükről. Erre a jelenségre voltam kíváncsi és látogattam le Tatára egy napsütéses ámde igen hideg délután.
Idén 24.000-re becsülték a tóra érkező vadludak számát.
Négy óra, a tavat körülölelő fasor ágai még visszatartják a napot, de az már narancsos-álmosan tekint le ránk az égről. Hideg van, lassan sétálunk a tó leeresztett vize körül. A távolban néhány vadlúd apró pontja látszik a vöröslő vízben.
Néha nagy kurrogással érkezik egy 5-10 fős vadlúd csapat. Leszállnak a vízre, majd eltűnnek az alkonyat árnyai között.
A Nap közben vöröslő szegéllyel vonja be a talaj közeli felhőket, és rózsaszínre festi az eget és a víz tükrét.
Ekkor a távolban valami furcsa történik.
Először olyan, mintha hatalmas méhraj közeledne nyugat felől, majd a raj duzzadni kezd, egyre nagyobbak a fekete pontok, teniszlabda, majd már kivehető a forma, a szárnyak mozgása, hatalmas fekete ráják úsznak a vörös égen, teljes szélességben beborítják a látóhatárt. A távolban újabb méhrajok közelednek, melyek teniszlabdává nőnek, majd szárnyat bontanak, és ez így megy percekig. Ha közelebb lennék, akár Hitchcock filmben is érezhetném magam, ilyen távolból a látvány inkább lenyűgöző.
Először olyan, mintha hatalmas méhraj közeledne nyugat felől, majd a raj duzzadni kezd, egyre nagyobbak a fekete pontok, teniszlabda, majd már kivehető a forma, a szárnyak mozgása, hatalmas fekete ráják úsznak a vörös égen, teljes szélességben beborítják a látóhatárt. A távolban újabb méhrajok közelednek, melyek teniszlabdává nőnek, majd szárnyat bontanak, és ez így megy percekig. Ha közelebb lennék, akár Hitchcock filmben is érezhetném magam, ilyen távolból a látvány inkább lenyűgöző.
Közben az elöl lévő vadlúd formájúak elképesztő hangzavar közepette leereszkednek a vízre. Valószínű mindegyik egyszerre meséli, merre jártak, hol találták a legjobb csemegét, kit támadott meg a róka és milyen méltánytalanságok vagy jó dolgok történtek velük. Visszhangzik a környék, zeng az egész tó.
Az égről eltűnnek a fekete pontok.
Negyed óra múlva újabb tömeg érkezik, ezúttal dél felől húznak be a tó közepére.
Sajnos a tavon már nem sok látszik belőlük, csak a hangzavarból következtetek arra, hogy megduplázódott a számuk.
Mire teljesen besötétedik, nagy szárnycsattogással, fekete viharként kavarogva érkezik a harmadik menet.
Aztán teljesen besötétedik, lassan a tó is elcsendesedik, de bennem még sokáig visszhangzik a látvány.
(És a hallvány).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése