A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ártéri erdő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ártéri erdő. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. április 2., kedd

Dráva ártéri erdő

Kockásliliomot szerettem volna fotózni, így találtam rá a Matty menti ártéri erdőre. Állítólag egész nagy kotuliliom populáció leledzik valahol a fák között, pontos helyét azonban nem sikerült megtalálnom. Estefelé, mikorrra már az egész erdőt keresztül-kasul bejártam, mondta egy hölgy, hogy "hiszen arra van a tanösvény, és azon kellett volna végigmenni!" - nos ez alapján már sejtem, merre lehet, de jelzem, hogy semmiféle táblát nem találtam, ami tanösvényre utalt volna. Pedig van, a nő szerint a gátról jól látható. No, én nem a gáton mentem, az tény, igaz kétszer is átkeltem rajta, elvileg pont ott, ahol a Kormorán tanösvénynek lennie kell.

Úgy látszik, ez egy ilyen év: virágokat keresek, amiket nem találok meg, ugyanakkor csodálatosan szép élőhelyeket fedezhetk fel magamnak. Jólesett a séta a Dráva ártéri erdejében, nem győztem betelni a sokféle vegetációval, a hatalmas füzek és nyárfák rengetegével. A tájékoztató tábla szerint  van itt fehér fűz, fekete nyár, fehér nyár, szürke nyár, vénic szil, a magasabb részeken kocsányos tölgy, magas kőris. 

Továbbá a Dráva menti fák között nagy kolóniákban fészkel a kormorán. 

"A Dráva-menti területek erdősültsége a honfoglalás idején még 60-80 %-os lehetett, később ez fokozatosan csökkent. A kiirtott erdők nyomán mocsárrétek alakultak, melyeket kaszálással és/vagy legeltetéssel hasznosítottak. Az itt élő népek ősi foglalkozása volt az állattartás. A puhafás ártéri erdők a teknővájók és kosárfonók számára, a keményfás erdők építéshez, hamuzsírfőzéshez kínáltak alapanyagot. Jelentős kereskedelmi cikk volt a cserzőgubacs, melyet tonnaszám exportáltak." - írja a Barcs honlapja a Duna-Dráva Nemzeti Parkról. nyár

Sétáltam a Dráva szabályozott partja mellett, és gyönyörködtem a liánokkal átszőtt 100 éves  fák látványában. De bolyongtam a mocsarasabb, vizesebb területeken is, ahol salátaboglárkával,  mocsári gólyahírrel és réti kakukktorma mezőkkel találkoztam. 

A szárazabb területeken szép számban nyíltak a keltikék, bogláros szellőrózsák. Sok helyen bontogatta szirmait a macskagyökér is. 


Mocsarasabb erdőrész

A fákról karvastagságú liánok tekerednek.

Mocsári gólyahír

Réti kakukktorma

Sárga virágok: mocsári gólyahír, bogláros szellőrózsa, salátaboglárka
 


A part mentén zsurló és parti sás tenyészik. 

 



Gordisai-csatorna befolyása a Drávába

Ez a kis virág mindenhol megél? 


Hihetetlen az ártéri élettér! Mint egy hatalmas kesze-kusza szövedék, a fákról karvastagságú liánok lógnak, minden mindennel összeér. 



Az érintetlen erdősávokat időnként telepített fasorok váltották fel. Itt világosabb volt az erdő alja, a fák rendezett sávokban mentén sorakoztak. 



Itt találkoztam a bicajosok által oly rettegett süntökkel. Most nagyon ártalmatlanul néz ki, de sok defekt okozója.


A part mentén vezető út olyan, mintha egy ligetben sétálnánk. 

Villányi-hegység látványa a gátról. 



Orvosi macskagyökér, kedveli a jó vízellátottságú helyeket. 
 

Pettyegetett tüdőfű levele - engem lenyűzögött, még sose láttam ilyen erőteljesen pettyesnek. 


Végül egy ilyen élőhelyen rábukkantam a kockásliliom néhány példányára. 

 



Következett az erdő legszebb része, egy mélyebben ülő láposabb területen hatalmas fekete nyarak nőttek. Most épp a legmélyebb részen sem volt víz, de az látszott, hogy sokszor elöntheti a víz a lapályt. 




Rámsötétedett, nehéz szívvel hagytam ott az erdőt, csodás bolyongás volt a fák között!

2023. október 11., szerda

Népsziget - Komm zu bitte!

A jobb napokat megélt Népsziget nekem ebben az állapotában nagyon tetszik. Lepukkant, romos gyárépületek, elhagyott kastélyok, vadregényes ártéri erdő. Csupa izgalmas felfedeznivaló!

Komm zu, bitte! Hirdeti a térkép jobb felső sarkában a felirat. 

Az 1890-ben  itt alakult meg a Danubius Hajó és Gépgyár Rt., mely egészen 1985-ig működött, igaz közben átesett több névváltoztatáson is,  Ganz-MÁVAG Magyar Daru- és Hajógyár Angyalföldi Gyáregysége  néven szűnt meg. 

1896-ban épült meg az Újpesti vasúti híd.  

Az 1928-as nyári olimpiai játékokra tervezett budapesti pályázat alapján a félsziget fontos központi helye lett volna az olimpiának, amit végül Aszterdamban rendeztek meg.

A sziget talán a 60-70-es években élte virágkorát, ekkor - a Római-parttal versenyezve - gyárak üdülői működtek itt. 

Talán akkor készült  a fenti térkép, mely azonban még ma is  fellelhető objektumokat jelöl. A szigeten most is működik a kutyaiskola, Kecske-farm, lovarda, a Vasmacska-söröző a maga kék - piros színeivel árasztja a retró hangulatot és a hekket 5000-ért. 

Még napjainkban is működik a Mahart Újpesti Hajójavító Műhelye, lánykori nevén Magyar (Királyi) Folyam- és Tengerhajózási Rt. (1919), vagy a kommunista időkben Magyar-Szovjet Hajózási Rt.
Igaz, kívülről nézve nem túl bizalomgerjesztő. 


A Zsilip utca útminősége felvet kérdéseket kedd reggelente, mikor erre bringázok munkába, de még mindig sokkal kellemesebb, csendesebb, hangulatosabb, mint a Váci út bűzös-zajos forgalma. 


Ezt a falfestést nem sikerült megfejteni. Aki tudja mi ez, és miért van itt, örömmel veszem, ha megírja nekem!


Az út mentén több romos épület is van. Némelyiket még használják menő közösségi tereket is kialakítottak, de találtam teljesen elhagyott kastélyt is. 

A kastély melléképületeit elfoglalták a hajléktalanok, szépen kitakarították, rendezett hangulatot áraszt az egész. Az edények szép rendben sorakoznak, ágyak bevetve. Amikor először jártam itt, csak a nyomaikat láttam, másodszorra egy asszony gurult elém, szóba elegyedtünk. Elmondása szerint nem tudták fizetni a hajláktalan szálló díját - 16.000 Ft-ot -, mert elvesztették a munkájukat, ezért kitették őket. Azóta itt laknak. 


Mikor eltűntem fotózni a falak között, ijedten kiabált utánam: ne menjen arra ranyoskám, ott aknák vannak! Aknák - a pincenyílások. Ezeket persze elkerültem. 

A kastály belső kertje. 

Graffitisek is kedvelik!

A Zsilip utca Duna felőli oldalán elhelyezkedő öböl mögött terüle el a Palotai-szigettől. Most meglehetősen alacsony volt a vízállás, a munkábajárós cipőm valahogy csupa sár lett. 

Imádom az ilyen helyeket! Munka után egy teljesen új világba csöppentem, olan érzésem volt, mintha nyaralnék. 



A Palotai-sziget ártéri erdejében ilyen beton oszlopokra találhatunk. Vajon mi lehet ez? Talán egy régi átemelő szivattyú része? 

Az ártéri erdő fái közül ilyen lények kacsintgatnak felénk. 

Jól rácuppant!


Az ártéri erdőbe a Zsilip utcáról az Észak-pesti Szenyvíztisztító Telep mellett elhaladva juthatunk le. Hatalmas öreg füzek, egyéb, borostyánnal és liánnal benőtt ártéri fák között bolyonghatunk. Reménykedtem, hoyg találok gombát is, de úgy tűnik, mindet leszüretelték: a fákon hatalmas gévatelepek nyomait láttam. 








Szép meleg őszi dálutánokon jó néhány horgász ül a parton. A felső részen köves, sziklás a part, a hídhoz közelebb azonban homokos-kavicsos.