A Gortva-völgy hivatalos megnevezése: Gortva-völgy kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési terület, csak szakvezetéssel látogatható. Úgy adódott, hogy egy ilyen túra keretében, Papp Ferenc természetvédelmi területfelügyelő vezetésével mégiscsak bejárhattuk a völgy egy részét.
Salgótarján-Rónabányáról a sárga jelzésen vágtunk át a Medves-fennsík többszörösen is hullámzó rétjein. Egyrészt a térdig érő fűszálak és egyéb színes virágok hajladoztak a szélben, valamint a táj dimbes-dombos lankái is fokozták a hatást. Útközben meghallgattuk a citromsármány énekét, megszemléltük a vadászó rétihéja röptét, sőt még egy rókát is meglestünk a rét távoli fáinak árnyékában, megszemléltük a Mátra és a Cserhát hegyvonulatait.
Pár száz méter után a sárga jelzés jobbra leereszkedik a Gortva-tó felé. A levegőt betöltötte a kecskebékák hangosan zengő kuruttyolása. A tó vízellátását egy régi bányavágat biztosítja - mesterséges tó. Itt él a szivárványos ökle, láttunk lápi szitakötőket, valamint egy siklót is. A tóba kerülő esetleges szennyeződések negatív hatással lehetnek az itt élő ökle populációra. A tó látvényvilágát a fekete bodzával és a rekettyefűvel tarkított nádas határozza meg. A tó vizére csak néhány szűk nyíláson lehet rálátni.
Innen még egy darabig a jelzésen haladtunk, majd balra leereszkedtünk a völgybe.
Eltűntek az erdőgazdálkodás nyomai, itt ugyanis hagyják a erdőt, hogy tegye a dolgát. Persze ez nem azt jelenti, hogy az erdőgazdálkodásnak itt nincs feladata. Lehetőség szerint segíteni kell az ideális élőhely kialakítását és fenntartását. Fontos feladat például a növényevő állatok által okozott károk, vadrágás csökkentése, az idegenhonos fajok inváziójának megfékezése.
A Gortva-tó körüli hegyoldal az egykoron itt működő szénbányák miatt erősen megbolygatott terület volt, mára már azonban újra beerdősült. A sárga jelzés a régi vasúti nyomvonalat követi, a síneknek nyoma sincs, csak a viszonylag széles és vízszintes kiképzés utal az egykori csillejáratra.
Itt a csaknem érintetlen erdőben, ősfák között folytattuk az utunk. 
A Gortva-patak egyik forrásánál a víz egy elhagyott szénbányászati táróból lép ki. A víz szulfáttartalma magas, a víz vasban gazdag anyagot mos ki, ezért ilyen vöröses-rozsda színű a patak medre.
A Gortva-vízesés a völgy legnagyobb vízesése a kb. 2 méter magas bazaltlépcsőről zúdul alá. 
A réten nagy számban rajzottak a cserebogarak. Nem győztük kapkodni a fejünket. 
Források: Túravezetőnk által adott információk, melyeket a BNPI kiadványa alapján pontosítottam és elevenítettem fel.
Megfigyeltük azokat a helyeket, ahol kidőltek az öreg fák, ezzel megnyitva az erdőt a várakozó facsemeték számára az éltető fény felé. A kis fák így folytathatják fényért való versenyüket. Mindezt addig tudják megtenni, amíg újra be nem növik a lombok a rést a lombkoronában. Ekkor megint várakozni kell, amíg valamelyik fa elpusztul, és ekkor újra kezdődhet a verseny, a növekedés.
A már nem élő, de még talpon álló fák is fontos szerepet töltenek be az erdő életében. Több száz állatnak nyújtanak életteret: rovarok mászkálnak rajtuk, gombák telepednek meg törzsükön, odvaikban madarak fészkelnek, a fája végül fontos tápanyagként szolgál majd az erdő számára. Az erdőgazdálkodás feladata egy ilyen erdőben az, hogy a faállomány megóvásával és célszerű alakításával lehetőséget teremtsen a madarak, erdőlakó denevérfajok (itt honos jelölőfaj a nyugati piszedenvér), és egyéb odú lakó állatok életterének bővítésre, ezzel a fajok megóvására.
Libasorban haladtunk, hogy minél kisebb lábnyomot hagyjunk ezen a területen. No ez nem mindig sikerült ilyen szépen.
Ilyen mély, ámde szép völgyet vágott a patak a fennsík peremébe az évszázadok során.
Itt gyönyörű bükkerdőben vezetett az általunk is járt vadcsapás.
A holt fáknak is fontos szerepük van az erdő életében. Korhadó faanyaguk tápanyagul és búvóhelyül szolgál a számtalan kicsi élőlénynek. A friss és korhadó holtfa mennyiségének befolyásolásával hatással lehetünk a rovarfajok, mint pl. a nagy szarvasbogár, havasi cincér megőrzésére is. Ez utóbbi rovarfaj szaporodásának elengedhetetlen feltétele a sérült, illetve frissen elpusztult bükkfák folyamatos jelenléte az erdőben.
A nagy szarvasbogár populáció létszámát például az is nagyon vissza tudja vetni, ha a vaddisznók széttúrják a szétkorhadt fatuskókat, ezért szükséges lehet pl a vadászat, illetve a makkok felszedése is.
A Gortva-völgyében él a skarlátbogár, mely a terület közösségi jelentőségű állatfajai közé tartozik. Először azt hittem, azt találtam, de végül szerintem ez mégsem az, csupán a piros színe tévesztett meg, de nem olyan lapos a teste. Ez inkább a kis bíborbogár lesz, mindenesetre ez is a terület egyéb jelentős fajaihoz van sorolva.
Találtam madárfészek kosbort és madársisak kosbort is.
A bükkösökben gyakori a fekete harkály, a kék galamb és a hamvas küllő. Túravezetőnk épp a kék galambról beszélt, amikor az egyik fa orvából kirepült egy, így azt egy röpke pillanatig láthattuk is. A harkályt persze többször is hallottuk, amint szorgalmasan ügyködik valamelyik fa törzsén.
A patakban most nem volt sok víz. Jöttünkre apró erdei békák ugrándoztak ijedten szana-szét. Érdekesség, hogy a Medves vízválasztó. Ez a patak már Szlováki felé folyik, majd a Rima-Sajó vízgyűjtő területéhez kapcsolódik. A másik oldalon viszont a Zagyva ered, mely végül az Alföldet kettészelve végül szintén a Tiszába szállítja a vizét. A víz fölött kőröző kismadár pedig a hegyi billegető lehetett, amit itt alkalmi költőfajként tartanak számon.
A völgy alján található egy omladozó betongát, mely egykori bányászati vízkivételi hely, szivattyúállomás helye.
Felette a magasban ilyen sziklatömb emelkedik.
Újra a Medves-fennsíkon gyönyörködünk a panorámába. Jó időben látszik a Naszály, de még a Bükk is.
A fennsíkon végül ez a tehén csodálkozott ránk.
Az utat a Zagyva egyik forrásánál teázással és beszélgetéssel zártuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése