Csúcséjszakázásunk (igen, így egybeírva, hisz ez már fogalommá lett) naplemente utáni tábortűz mellett ülős részénél lettem figyelmes arra, hogy az égbolt nagyon különös kék színt öltött, és a hegyek felett vakítóan fehér bárányfelhők csücsülnek.
Nem csalás, nem ámítás, nem Photoshop, tényleg ilyen lehetetlen színe volt az égnek. Mint írtam, a nap már lement, azt is végig gyönyörködtük, a hegy sötétbe borult. Vártuk a csillagokat, de azok nem méltóztattak még előbújni, mert az ég viszonylag világos volt. A felhők nem szürkén, hanem világító fehéren jelentek meg a sötét erdő fölött.
Idehaza aztán kicsit utána olvastam a csillagaszat.hu oldalon. Összefoglalva:
A világító felhők a 50-65 fokos szélességi körhöz tartozó területeken jelennek meg, jellemzően június-augusztusban, alkonyat után 30-60 perccel. A jelenség a mezoszféra határán, 85km-es magasságban alakul ki, amikor a Nap 6-16 fokkal a látóhatár alá kerül.Nos a képen látható felhők megjelenése teljesen megegyezik az előző leírásban szereplő körülményekkel, csupán a formájuk nem olyan, mint amilyeneknek a csillagászat oldal szerint lenniük kellene. Az NLC felhők mindig fátyolos szerkezetűek - tudtam meg - apró jégkristályokból állnak, amelyek az elégő meteoritok anyagából vannak, de akár űrhajók gázaiból is lehetnek.
Nagyon érdekesnek találtam a jelenséget, de bele kell nyugodnom abba, hogy ezek a felhők csupán azért fehérek, mert a nap még elérhető kevéske fényét visszaverték.
Aztán rájöttem, hogy már fotóztam éjszakai világító felhőket, csak nem tudtam, hogy azt fotózok! Az alábbi kép 2 éve készült, igaz, szeptember elején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése