2020. augusztus 14., péntek

Alsó Jegenye-völgy nagylátószögű lencsén keresztül

A Rózsika-forrás gyerekkorom óta kedvelt kiránduló helye családomnak, gyerekként is hatalmas kaland volt a hűs erdőben kanyargó patak, a Budai-hegység legnagyobb vízesése, a felhagyott kőbánya megmászni való domborulatai. 
Sok szép emlék fűz ide, magam is sokszor hoztam ide saját gyerekeimet, amikor kicsik voltak, de előszeretettel sétálok itt kora reggel, gondolataimba mélyedve egyedül is. 
Most lányommal, kutyámmal és egy nagylátószögű objektívvel fedeztem fel újra a völgyet. 
Még sosem láttam ilyen kicsi vízhozammal ezt a vízesést. Dézinek esze ágába sem volt bemenni a jéghideg vízbe, nem úgy, mint pár éve télen, amikor még boldogan ugrándozott a jégcsapok között. 
Összehasonlításként néhány kép nagyobb vízhozammal>>

Olyan kevés volt a víz, hogy kilátszott a csipkésre csiszolt sziklacsúcs. 

Az első őszi falevelek a patak mentén. Amúgy a rengeteg kiránduló miatt újabb ösvények taposódtak a patakparton. 

Borostyánok vizes levelei csillognak a kora reggeli fényekben. 

A régi strandfürdő gátja felülről. 

 Még mindig előszeretettel másznak fel rá a gyerekek - állapítottuk meg lányommal visszafelé, amikor két anyuka összesen 8 kis szöszke tüneménnyel épp megállt a kőfal előtt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése