2015. január 2., péntek

Gyadai-tanösvény télen

Augusztusban a lányommal jártam Katalinpusztán, ahol egy remek tanösvényt jártunk végig. Akkor elhatároztam, hogy a tágabb családom apraját-nagyját is elhozom ide, mert ezt az élményt kár kihagyni. Szép lassan már a karácsony is elmúlt, de valahogy nem jött össze a kirándulás. Így aztán kinéztem egy napsütéses téli dátumot, és összetoboroztam a családot. Nos  a családnak csak a fele ért rá, és előző este leesett egy kis hó, de sebaj, Találkozunk a bejáratnál!
Szépen kialakított barátságos pihenőpark várja a kirándulókat a tanösvény bejáratánál. Sok helyen tájékoztató táblák vannak kirakva, minden korosztály megtalálja a magának valót.
 Mivel a patak igen hidegnek tűnt, mi erdész bácsi megoldását választottuk, és a hídon keltünk át, felülről gyönyörködve a jeges-havas-vizes látványban.

 A jelzésértékű hó gyönyörűen befedte a tájat, már a látványtól is jókedvünk támadt.
Gyadai rét
A járást ugyan nem nehezítette ez a mennyiségű fehér takaró, de csúszni azért csúszott. Igazi kihívás feljutni a dombtetőre!
A mocsár bejárata - mintha mesevilág kapuján lépnénk be:
 A mocsáron keresztül egy dongaút vezet, körös-körül befagyott víz, és fehér fák.

 Csak óvatosan lehet lépkedni a dongákon.

 A billenőhíd remek szórakozás. A kutyám szemmel láthatólag nem élvezte a dolgot - szinte láttam a feje fölött a gondolatbuborékokat: "Mozgó út!Vajon miért talál ki ilyet a kétlábú?"
 Ha a mocsár nagyobb lenne, a víz fölött ilyen cölöpökön lehetne átkelni.
Az út gyönyörű alagútba torkollott.
A függőhíd: csúszott nagyon, de mi megbirkóztunk vele.
Innen már csak egy könnyű, lefele vezető séta az út vissza. - mondtam gyanútlanul. A valóság azonban más volt. A vékony hóréteg alatt a fagyott talaj csúszott. Mindez bokapróbáló lejtmenetet jelentett, egy másik túrázó csoport egy tagjának kibicsaklott a bokája. Egy fa tövében várták, hogy megérkezzen a segítség. Apukám és testvérem ott maradtak segíteni, mi pedig a gyerekekkel folytattuk utunkat lefelé. Hamarosan hallottuk, hogy szirénázva érkezik a mentőautó és a tűzoltók. A hölgyet hordágyra kötözték, és a függőhídon át vitték az autóhoz. Mi közben visszaértünk a bejárathoz. 
Ezzel a - fenti képhez hasonló szögből - nyáron készült emlékkel gyorsan felmelegítettük átfázott tagjainkat, és hazaindultunk.


1 megjegyzés: