Törökországban jártam - Miért éppen Bolu?

A meeting helyszínének Bolut választották  házigazdáink. Illetve Bolu közelében lévő falut, közvetlen az autópálya mellett. Nem egészen értettük a dolgot. A projektpartner iskolája innen 50 km. A szállodánk ugyan szép volt, elfogadható szobákkal és színvonalas étteremmel, gondozott kert is tartozott hozzá...

De a környék! Határozottan nem érdekes városnézésre, vagy pihentető sétára termett. Ha a kis utcákon sétáltunk, akkor nyakig sárosak lettünk, ha a főúton, akkor a kocsik húztak el mellettünk 1000-rel, hangosan tülkölve. Az igazat megvallva igazi meetingre termett hely és idő volt. Inkább a munkát választotta mindenki.

Szépen gondozott temető

Omladozó házsorok

A házak egy része frissen felújítva, karbantartva állt, de sok omladozó épületet is láttunk. Ami közös volt bennük: Legtöbbjük tetején 3 napelem sorakozott. 
A falu szélén két ház közti telekrészen egy juhász legeltette juhait a szemétdomb körül.

A terület vízben rendkívül gazdag. Mindenhonnan források törnek elő a földből, kutakból folyamatosan folyik a víz.  Régen a földekre nyitott beton vályúkban  vezették el a vizet, így oldva meg a szántóföld vízutánpótlását. Ennek maradványai mindenhol felfedezhetőek még ma is.

Nagyon kevés emberrel találkoztunk, 2 asszony dolgozott a földeken, 2 kisgyerek rohant ki egy ház kapuján, valamint ez az iskolából hazatérő kislány képviselte a helyi lakosságot.

A táj egyébiránt tavasszal-nyáron szép lehet. Most reggel  vízszintesen esett a hó, és csak elvétve sütött ki a nap. Délutánra azonban szerencsére nagyon érdekesek lettek a fények, nem álltam hát meg és kimentem sétálni egyet.

A háttérben a hegyen havasak a fák.

Törökországban átlag 10 km-ként található egy-egy mecset, ahonnan rendszeres időközönként a müezzin hívja imára a hívőket, hangja betölti a környéket. Enélkül elképzelhetetlen az ország, a hang hozzánőtt a tájhoz.

 

 

Egy épülő mecset

Este beutaztunk Boluba, megnézni, milyen is egy török kisváros, és valami helyi specialitást fogyasztani. 

Vendéglátónk szerint a városka főutcája a Champs-Elysées mintájára készült, hisz minden házát fehérre festették. Nos. Izé. Hm. Lehet, hogy ez még nem elég???

Íme a főutca - mindenki döntse el maga, hasonlít-e Párizs híres főutcájára?

Szerintem ennek a régi török hősnek sem tetszik a mecset neonfényes kivilágítása. Ha egy kis szerencsénk van, leveri. Az összes mecsetet ilyennel csúfítják éjszaka. Van piros, sárga és csaknem rózsaszínű neonvilágítás is.

Sétánk végére érve találtunk egy kellemes kis éttermet a város közepén. Egy hatalmas dézsában asszonyok ültek, és gyúrták a tésztát. A dézsa közepén lévő forró kemence tetején megsütötték. A kész tésztába aztán mindenféle tölteléket tesznekm majd mindebből kis batyut kképeznek. A töltelék bármi olyan lehet, amit pizzára tenne az ember lánya/fia. De létezik édes változata is, pl. csokoládés, túrós, stb. Ez a gözleme. Hozzá ayran-t ittunk, ami a törökök jellegzetes joghurtos itala.

Ja! Miért éppen Bolu? Mert projektpartnerünk iskolája igazgatójának a tulajdonában van a szálloda. Ennyire egyszerű a rejtély.

A sorozat további részei:
Isztambul
Miért éppen Bolu?  
Yenicaga:  A tó és az iskola