Mostanában a hét hat napján dolgozom. Reggeltől estig. Nagyon vártam hát a vasárnapot, hogy végre sétálhassak egyet a szabadban, kikapcsolhassam az agyam, és megbékéljek a világgal. Egész korán keltem. Még sötét volt. Kedvenc szigetem felé vettem az irányt. Ha elég korán érek oda, még gőzölög a kis patak az út mentén. Az olyan misztikus látvány. Amire nem számítottam, hogy az évnek ebben a szakában éppen az úttal szemben kel fel a nap. Bár az ég legalja párás volt, így nem élvezhettem a napfelkeltét teljes egészében, de ahogy egyre feljebb kúszott az égen, megcsillantotta narancssárga sugarát. Íme:
 |
| Még nyoma sincs a napnak |
Csoda, hogy minden gondom elpárolgott? Feltöltődve, tele energiával mentem haza.
Ja, és a mandula is virágzik!
Nagyon klassz képek. Nem is gondoltam, hogy ilyen korán kelő vagy.
VálaszTörlésIsmerős érzések :) gyönyörű képeket hoztál ismét!
VálaszTörlésEzért érdemes korán kelni! Örülök, hogy tetszenek!
VálaszTörlés