2013. június 1., szombat

A másik oldal

Két hete a Beliczay-sziget téglagyár felőli oldalán sétáltam, akkor készült a téglagyárról szóló bejegyzésem. Most inkább újra a sziget természeti szépségei felé vettem az irányt.
Kiindulási pontom közvetlen az autóút melletti kis telepített nyírfás volt, ahol két hete még bokáig érő vízben álltak a fák. A mocsári nőszirmok és a mocsári gólyahír sárgán borította a talajt.
Mostanra a víz leapadt, a gólyahír félig elvirágzott, de a nőszirom hatalmas "bokrokban" pompázott az erdő közepén. Természetesen fel kellett fedeznem őket.
Kiterjesztem szárnyaimat Sárga pöttyös

Egész az erdő közepén jártam, viszonylag száraz lábbal, a látvány magával ragadott, ámde a szag! Minél beljebb kerültem, annál jobban lehetett érezni.
A kiszáradt posványban szépen rohadni kezdtek az elszáradt nedves falevelek, elpusztult kagyló, és apró vízinövény és víziállat  maradékok.
Gyorsan kimenekültem a mocsárból, de a szag követett. Rá kellett döbbennem, hogy a kutyám remek rejtőillatnak gondolta, és rendesen meghempergőzött benne. Irány hát a Duna, így nem jöhet haza!
Az idő meglehetősen borús volt, Dézit mindez nem zavarta egy hatalmas fürdésben, boldogan úszott a vízbe dobott botok után, csak arra kellett vigyázni, hogy az ár el ne ragadja. Szerencsésen megúsztuk a fürdést.
A parton a mindenütt fellelhető döglött halmaradékok és úszóhólyagok, madárcsontvázak újra kísértésbe ejtették egy újab jószagú hempergőzésre, de akkor már résen voltam.
Duna parti idill



Irányt vettem hát a sziget közepe felé. A "bejáratot" ketten őrizték, mély egyetértésben: egy öreg fa és egy téglafal.
Mivel jól fel voltam öltözve a hidegre való tekintettel, nem zavart a szúnyogok népes hada, mely egyre sűrűbb rajokban támadott.
Kedvenc elszáradt nyárfákkal tűzdelt folyóm partján nem tudtam már sétálni, 2 méteres aljnövényzet, sűrű bokrok vették körül.
 így nézett ki egy hete...

...és most. A folyó szinte teljesen kiszáradt. A békanyál  sűrűn fedi a talajt. A partszakasz teljesen megközelíthetetlenné vált, legnagyobb sajnálatomra.
Egy korábbi bejegyzésemben látszik, hogy hogy néz ki ez a táj tavasz elején.

Az út menti kis patakban a legkülönfélébb állatokat vettem észre:
Több kis béka ijedten ugrált a partról a vízbe jöttünkre. Ez a hatalmas példány azonban békésen ücsörgött a vízben.
Több vízisiklót is láttam. Nagy izgalmamban nem sikerült a gépet teljesen élesre állítani.  

És íme, egy teknős, meglapult a víz alatt.
A Duna part felé az úton újabb virágokat találtam. Egyrészt a mocsári nőszirom kisebb példányai virítottak a tavaly kivágott erdő területén. Másrészt virágzott a réti iszalag.
Kis hetyke kalapka

A réten, embermagasságú fű között csigák, lepkék, szöcskék, és egyéb bogarak tanyáztak.


Kiérve az erdőből megláttam A hegyet. Mint kiderült a hegynek neve is van: Kakukk-hegy, és természetvédelmi terület.  A Kakukk-hegy az ország azon ritka területeinek egyike, amelyen a löszerdőssztyepp a szó szoros értelmében, erdő-gyep mozaik formájában maradt fenn.

Mi lehet ott az a sok fehér? Mesélte valaki, hogy rengeteg különleges virág nyílik arrafelé. Meg kell keresnem. Alulról a hely megközelíthetetlen, házak, kerítések állják el az utat. Felülről kell tehát megtalálnom.
A magas partfalak védelmében együttesen fordulnak elő a keleti pusztai, sztyeppei növényfajok és a jégkorszak után hazánkba délről bevándorolt mediterrán növények.

A kocsihoz visszaérve készítettem még egy panorámafotót a helyről:

Belőttem az irányt, beültem a kocsiba, és elindultam. Ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat. Az Ófalu fölött egy földút vezet arra, rengeteg kacskaringóval. Hosszas tévelygés után végül egy szőlősgazda mutatta meg az utat. "Erre, aztán arra, majd a keresztnél balra, át a manduláson..." Már épp kezdtem feladni a reményt, amikor rátaláltam:
A kakukk-hegyi lösznövényzet nem elszigetelt terület, hanem az érd-százhalombattai Sánc-hegy további értékes lösznövényzet-maradványaival - sánc, tumulusok, magaspart, százhalombattai Téglagyári-löszvölgyrendszer és téglagyár lejtői - a mezsgyék, ill. a felhagyott és részben regenerálódott lösznövényeztű kisparcellák révén kapcsolatban van.

A Kakukk-hegyet 2007. áprilisában az ország 200. természetvédelmi területévé nyilvánították

A panoráma igazán pompázatos, megérte feljönni!
A Duna a téglagyárral
Érd Ófalu
A messziről látott lejtő telis-tele volt méteres fűvel és méteres virággal. A kutya ki se látszott belőle. Azonban olyan meredek volt, hogy egy darabon próbálkoztam, de csak négykézláb mertem közlekedni,  majd úgy döntöttem, inkább fentről készítek néhány képet:
A virágok közt felismertem a nagyezerjófű néhány példányát, harangvirágot, és a koloncos legyezőfű tengernyi mennyiségét.

Visszafelé a bácsi, aki útbaigazított, búcsúzóul egy rózsát adott nekem :)

Az elkövetkező héten rá kellett döbbennem, hogy a dunavíz illatú ázott kutyaszag egy zárt lakásban igencsak erőteljes tud lenni, és akár 7 napig is érezhető.Nyitott ablak használata ajánlatos!

8 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszenek a képeid, ügyes fotós vagy, aki nagyon szereti az élővilágot! További jó fotózást és szép napot kívánok. Teréz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Teréz! Köszönöm szépen!

      Törlés
    2. Szenzációs ahogy ezt az egész történetet levezetted! Szinte láttam lelki szemeimmel a kutya hempergést, a négykézlábazást. -)))
      Nagyon szépek a fotóid, árad belőlük a természetszereteted!

      Törlés
  2. Nagyon tetszett, igazi természetimádó vagy.:)
    A fotók is jól sikerültek, nekem főleg a 7., 10., 13. kiemelkedő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a városi képeim valahogy nem úgy sikerülnek. Kevésbé lelkesít fel a téma, talán azért. Pedig szeretnék olyan fotókat készíteni a városról, az emberekről, mint te. Mint pl, a bohócod. Vagy a Tabános sorozatod.

      Törlés
  3. Csak tátottam a számat, olyan klassz! Köszönöm. Tetszett.

    VálaszTörlés