A másik oldal

Két hete a Beliczay-sziget téglagyár felőli oldalán sétáltam, akkor készült a téglagyárról szóló bejegyzésem. Most inkább újra a sziget természeti szépségei felé vettem az irányt.
Kiindulási pontom közvetlen az autóút melletti kis telepített nyírfás volt, ahol két hete még bokáig érő vízben álltak a fák. A mocsári nőszirmok és a mocsári gólyahír sárgán borította a talajt.

 

Mostanra a víz leapadt, a gólyahír félig elvirágzott, de a nőszirom hatalmas "bokrokban" pompázott az erdő közepén. Természetesen fel kellett fedeznem őket.

Kiterjesztem szárnyaimat

Sárga pöttyös

Egész az erdő közepén jártam, viszonylag száraz lábbal, a látvány magával ragadott, ámde a szag! Minél beljebb kerültem, annál jobban lehetett érezni.

A kiszáradt posványban szépen rohadni kezdtek az elszáradt nedves falevelek, elpusztult kagyló, és apró vízinövény és víziállat  maradékok.

Gyorsan kimenekültem a mocsárból, de a szag követett. Rá kellett döbbennem, hogy a kutyám remek rejtőillatnak gondolta, és rendesen meghempergőzött benne. Irány hát a Duna, így nem jöhet haza!

Az idő meglehetősen borús volt, Dézit mindez nem zavarta egy hatalmas fürdésben, boldogan úszott a vízbe dobott botok után, csak arra kellett vigyázni, hogy az ár el ne ragadja. Szerencsésen megúsztuk a fürdést.
A parton a mindenütt fellelhető döglött halmaradékok és úszóhólyagok, madárcsontvázak újra kísértésbe ejtették egy újab jószagú hempergőzésre, de akkor már résen voltam.

Duna parti idill

Irányt vettem hát a sziget közepe felé. A "bejáratot" ketten őrizték, mély egyetértésben: egy öreg fa és egy téglafal.

Mivel jól fel voltam öltözve a hidegre való tekintettel, nem zavart a szúnyogok népes hada, mely egyre sűrűbb rajokban támadott.

Kedvenc elszáradt nyárfákkal tűzdelt folyóm partján nem tudtam már sétálni, 2 méteres aljnövényzet, sűrű bokrok vették körül.

 így nézett ki egy hete...

...és most. A folyó szinte teljesen kiszáradt. A békanyál  sűrűn fedi a talajt. A partszakasz teljesen megközelíthetetlenné vált, legnagyobb sajnálatomra.

Egy korábbi bejegyzésemben látszik, hogy hogy néz ki ez a táj tavasz elején.

Az út menti kis patakban a legkülönfélébb állatokat vettem észre:

Több kis béka ijedten ugrált a partról a vízbe jöttünkre. Ez a hatalmas példány azonban békésen ücsörgött a vízben.

Több vízisiklót is láttam. Nagy izgalmamban nem sikerült a gépet teljesen élesre állítani.  

És íme, egy teknős, meglapult a víz alatt.

A Duna part felé az úton újabb virágokat találtam. Egyrészt a mocsári nőszirom kisebb példányai virítottak a tavaly kivágott erdő területén. Másrészt virágzott a réti iszalag.

Kis hetyke kalapka

A réten, embermagasságú fű között csigák, lepkék, szöcskék, és egyéb bogarak tanyáztak.

Kiérve az erdőből megláttam A hegyet. Mint kiderült a hegynek neve is van: Kakukk-hegy, és természetvédelmi terület.  A Kakukk-hegy az ország azon ritka területeinek egyike, amelyen a löszerdőssztyepp a szó szoros értelmében, erdő-gyep mozaik formájában maradt fenn.

Mi lehet ott az a sok fehér? Mesélte valaki, hogy rengeteg különleges virág nyílik arrafelé. Meg kell keresnem. Alulról a hely megközelíthetetlen, házak, kerítések állják el az utat. Felülről kell tehát megtalálnom.

A magas partfalak védelmében együttesen fordulnak elő a keleti pusztai, sztyeppei növényfajok és a jégkorszak után hazánkba délről bevándorolt mediterrán növények.

A kocsihoz visszaérve készítettem még egy panorámafotót a helyről:

Belőttem az irányt, beültem a kocsiba, és elindultam. Ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat. Az Ófalu fölött egy földút vezet arra, rengeteg kacskaringóval. Hosszas tévelygés után végül egy szőlősgazda mutatta meg az utat. "Erre, aztán arra, majd a keresztnél balra, át a manduláson..." Már épp kezdtem feladni a reményt, amikor rátaláltam:

A kakukk-hegyi lösznövényzet nem elszigetelt terület, hanem az érd-százhalombattai Sánc-hegy további értékes lösznövényzet-maradványaival - sánc, tumulusok, magaspart, százhalombattai Téglagyári-löszvölgyrendszer és téglagyár lejtői - a mezsgyék, ill. a felhagyott és részben regenerálódott lösznövényeztű kisparcellák révén kapcsolatban van.

A Kakukk-hegyet 2007. áprilisában az ország 200. természetvédelmi területévé nyilvánították

A panoráma igazán pompázatos, megérte feljönni!

A Duna a téglagyárral

Érd Ófalu

A messziről látott lejtő telis-tele volt méteres fűvel és méteres virággal. A kutya ki se látszott belőle. Azonban olyan meredek volt, hogy egy darabon próbálkoztam, de csak négykézláb mertem közlekedni,  majd úgy döntöttem, inkább fentről készítek néhány képet:

A virágok közt felismertem a nagyezerjófű néhány példányát, harangvirágot, és a koloncos legyezőfű tengernyi mennyiségét.

Visszafelé a bácsi, aki útbaigazított, búcsúzóul egy rózsát adott nekem :)

Az elkövetkező héten rá kellett döbbennem, hogy a dunavíz illatú ázott kutyaszag egy zárt lakásban igencsak erőteljes tud lenni, és akár 7 napig is érezhető.Nyitott ablak használata ajánlatos!