A nap első sugarai már a Kopárok tetjén talált. De nem csak engem, hanem a millió apró kis harmatcseppet is, melyek ott bimbamoltak a fűszálak tetjén. Egyik szebb volt, mint a másik, különösen a virágok magasságából. Ccsillogott a rét, mint egy kivilágított színes karácsonyfa.
Sajna az egész csak egy fél órát tartott. A szél feltámadt, felszárította a harmatot, a nap pedig fázósan vastag felhőpaplanba burkolózott. Így hát megköszöntem a szép reggelt az Ezüst királynak és az Arany királykisasszonynak és hazafelé vettem az irány.
