Nagykáta szélén a piros jelzésen indultam ezúttal a tavalyihoz képest a másik irányba.
Elhagyott és kevésbé elhagyott tanyák között szépen megművelt földek, illetve virágos rétek váltották egymást.
Zsálya lila virágai nagy foltokat alakítottak ki a mezőkön. Minduntalan azt hittem, fátyolos nőszirom csoportosulást találok, de végül csak egyetlen csokorra leltem.
Gurgolya mező a pusztán
 |
| Idilli alföldi látkép. |
A nyárfagyapot ráragadt minden ráragadhatóra.
Az út jobb oldala olyan volt, mintha havas tájon jártam volna.
 |
| Egy váratlan Krisztus az út szélén. |
 |
| Lenyűgözően vadregényes kis mocsaras patak az út mentén. Félig kiszáradva, de azért sikerült bokáig süllyednem az alján. |
A partján és a medrében ilyesmi növényekkel találkoztam. Az egyik valószínű a vízi hidőr.
Későre járt, így már nem mentem továbd, de legközelebb jobban körbejárom a terepet!