Nyík-rét újratöltve

Nagykáta szélén a piros jelzésen indultam ezúttal a tavalyihoz képest a másik irányba. 

Elhagyott és kevésbé elhagyott tanyák között szépen megművelt földek, illetve virágos rétek váltották egymást.  

Zsálya lila virágai nagy foltokat alakítottak ki a mezőkön. Minduntalan azt hittem, fátyolos nőszirom csoportosulást találok, de végül csak egyetlen csokorra leltem.

Gurgolya mező  a pusztán

Idilli alföldi látkép.

 A nyárfagyapot ráragadt minden ráragadhatóra. 

Az út jobb oldala olyan volt, mintha havas tájon jártam volna. 

Egy váratlan Krisztus az út szélén. 

Lenyűgözően vadregényes kis mocsaras patak az út mentén. Félig kiszáradva, de azért sikerült bokáig süllyednem az alján. 

A partján és a medrében ilyesmi növényekkel találkoztam. Az egyik valószínű a vízi hidőr.

Későre járt, így már nem mentem továbd, de legközelebb jobban körbejárom a terepet!