Csupa víz a Börzsönyben

A Ló-hegyi-patakon többször is át kellett kelni, a bőséges víz csobogva szaladt tova, partja cuppogott a sártól. Ezen a helyen azonban a meder csaknem száraz volt, cserébe a part menti részekről mindenfelől érkezett víz a patakba.

A Sas-hegy lábánál a Nagy-rét ezzel a belvízes tavacskával fogadott. 
A vízben nagy foltokban úszott a békalencse.

Naná, hogy belemásztam! Csípősen hideg volt, de utána mezitláb mentem a kilátópontig. Kellemes, selymes volt a fű, átforrósodott a talpam.

Kedvenc fám a Nagy-réten

Megcsodáltuk a szokásos remek panorámát, balra Kóspallag, jobbra a Duna csíkja, előttünk hegyek, hegyek, hegyek. 

Virágzik a leánykökörcsin

A Só-hegyen ilyen kék színűt is találtuk. Vajon mitől lett ilyen a színe? 

Kis tyúktaréj a levelek fogságában. 

A Kiengesztelődés-hegyéről szemléltük a vihart, mely Dobogókő körnéykére zúdult. 

Még a nagyobb eső előtt visszaértünk Kóspallagra. 

Összehasonlítva ...

 Kilátás a Nagy-Sas-hegyről

Látvány a Só-hegyről

 

Só-hegy lejtője

Családi karácsony - vendégeskedés az erdőben

Nagy lelkesedéssel készültünk szokásos  karácsonyi családi túránkra, aztán kiderült, hogy a család kamasz korú népessége nem kér belőle. Így aztán két lányom képviselte az ifjúságot, mi pedig tartottuk velük a tempót. 

A panorámatúrát már jó párszor bejártam korábban. Ezúttal a Kisinóci-túristaháztól indultunk a Nagy-Sas-hegy felé a sárga négyzet jelzésen. Először egy nagyon vadregényes-bozótos völgyön vezet át az út, Vinkli hangos ugatása közepette. Semmiféle módon nem tudtuk rávenni a hallagatásra, abban reménykedtünk, hamarosan kiengedi az ünnepek alatt felgyülemlett energiáit és elhallgat. 

Hamarosan elértük a Ló-pataki völgyet és a patak mellett haladtunk tovább az Érsek-tisztás felé. Az erdő sáros volt, az idő kissé párás, néhol ködfoltokkal. Ahogy haladtunk felfelé, néhol még a nap is kisütött. Mindez nem befolyásolta a kutyát, továbbra is ontotta magából a hangokat. Ekkor taktikát változtattunk: a kivárás helyett a szórakoztatásra. Botokat dobáltunk neki, így amíg a szájában volt a bot, csend volt. Ki gondolta volna, hogy kisgyerekek nélküli túrán is ilyen trükkökhöz kell folyamodnunk? Még jó, hogy mindenki nagy gyakorlattal rendelkezik ezen a téren. 

Az Érsek-tisztásnál a kék jelzésen mentünk a Keselyűs-orom felé. Innentől megváltozik az erdő hangulata. Mintha elvarázsolt fák között járnánk. Mesebeli, fákká dermedt lényeket vont be mohával az idő. Zöld puha párnával bevont kősziklák szegélyezték a merdeken felfelé vezető keskeny ösvényt. Nagyon szeretem ezt a részt! Minden alkalommal megállok itt a felfelé kapaszkodásban, nem csak pihenni, megcsodálni a fák és a sziklák összhangját. A kutya nem viselte jól a pihenőt, újra hangos ugatással próbált rávenni a tempósabb haladásra. 

A Nagy-Sas-hegy tetejéről a fák közül kitekintve már láttuk, hogy egész különleges panoráma vár ránk a szeközti fennsíkról.

Leereszkedtünk a  Nagy-réthez, majd fel a fennsíkhoz a kilátópontra. Itt tüzet raktunk, majdnem meggyújtottuk, körbeültük, káposztasalátákat és száraz karácsonyi sütiket ebédeltünk. Vinklit apró jutalomfalatokkal hallgattattuk el. 

KÖzben a távolban bodrozódó felhők mögül kikandikáló hegycsúcsokat próbáltuk beazonosítani. 

Átsétáltunk a Só-hegyre, ahol még pazarabb látvány tárult a szemünk elé. 

Még napoztunk is egy kicsit, a talajt felmelegítette a déli lejtőre sütő tavaszias nap. Itt a hassimi segített, s percekig mélységes csöndbe burkolózva szemléltük a tájat. 

Majd leereszkedtünk a sziklás ösvényen, keresztülvágtunk a  Lengyel-réten, felkapaszkodtunk a Kopasz-hegy csúcsára is. Itt is ücsörögtünk egy fél órácskát. 

Közben a felhők megindultak felénk, azt hittem, majd ködös erdőben fogunk visszafelé menni, de nem így lett. Valahogy elkerült miket a köd, így a sejtelmes erdei séta elmaradt. 

Helyette szép fenyves, érdekes törzsű fák között haladtunk. 

Egy patakmederbe le is ereszkedtem, zöld mohás fatörzsek között küzdöttem át magam. 

Az út vége felé pici pára azért bujdokolt még a fák között. 

Panorámák Kóspallag körül

Kóspallag a Magas-Börzsöny déli szegélyének  csúcsai között  igazán festői környezetben elterülő település. Bár találtak itt honfoglalás kori temetőt is, mégis a falu születése  Gróf Grassalkovich Antalnak köszönhető, aki 1756-ban tótokat és németeket telepített ide,  akik erdőgazdálkodással, szőlő és dohánytermesztéssel foglalkoztak. Ki hitte volna, hogy még a 20. század elején is neves  dohánytermő vidék volt? No, mindebből mi most nem sokat vettünk észre, inkább a táj szépségében merültünk el. 

A kék jelzésen vágtunk neki a Kálvária-hegynek. Az út árnyas fák között kanyargott, a stációkat jelző kis képek mellett hívogató padokon mélyedhet el az arra vágyó az erdő hangjaiban, illetve talán utat találhat lelkének rejtett mélységeihez is. 

Mi azonban haladtunk tovább a hegy rejtett és kevésbé rejtett, ámde mindenképp zegzugos útjain. leereszkedvén a Kálváriáról árnyas erdőbe értünk, ahol a sárga jelzésen haladva többször is átkeltünk a Ló-patakon. Égig érő fák, hatalmas gyökérrengeteg, letört ágak, s a keskeny ösvény miatt az volt az érzésem, szinte  érintetlen erdőben járunk. 

Elhagyva a patakmedret, az út emelkedni kezdett az Érsek-tisztás felé. Majd elértük a Keselyűs-ormot, ahol sűrű törzsű fák és bokrok mintha boszorkánytanyát rejtenének. Inne a Nagy -Sas-hegy felé vettük az irányt. Az oda vezető ösvény igen meredek, ámde annl vadregényesebb göcsörtös fáival, hatalmas sziklatömbjeivel. 

Úgy emlékeztem szép kilátás nyílik a hegy tetejéről, de ennek az útszakasznak mégiscsak a felfelé vezető ösvény az igazi szépsége.

Leereszkedve azonban a Nagy-réthez, valóban csodás csaknem körpanorámába lehet részünk. 

A Nagy-rét pedig impozáns fáival, lágy ívű harsogóan zöld rétjeivel, sárga kankalinjaival bűvölt el. 

Egy rövid kaptatóval felkapaszkodtunk a Só-hegyre. Kibukkanva a fák közül rögtön a lábunk alatt érzhettük a tájat, mindenfelé zöldbe borult hegyoldalak, bodorodó felhők, sárgálló kutyatejek. Moncsiga segítségével sikerült még a legkisebb kiemelkedést is beazonosítani, legyen az a Börzsönyben, vagy a Pilisben, vagy a Visegrádi-hegységben. Csak ámultam ezen a csodás képességen! A távolban felfedeztük az Esztergomi Bazilika félig felújított kupolája mögött a Burdát is. 

Erről a hegyről  lefelé menni is élvezet volt, fürödtünk a táj szépségében!

Visszatekintve a Só-hegy tetejére:

Felhők a Só-hegyről:

Végül csak  elbúcsúztunk a Só-hegytől, de csak azért, hogy a Kopasz-hegyen egy újabb panoráma orgián vegyünk részt. Jobb kéz felől Márianosztra házai és temploma bújik meg a hegyek között, balra a távolban Kóspallag, a hátunk mögött pedig a Szent Orbán Erdei Hotel épülete is kivehető a Nagy Zöld Mindenség közepén. A kép jobb szélén, a bokroktól balra, a Só-hegy kopár lejtője látszik. 

A kereszt helyén álló régi fakeresztet a Kóspallag felől Márianosztrára érkező zarándokok számára állították, hogy itt imádkozzanak még egyet  a faluba érkezés előtt. 

Látvány a Kopasz-hegyről a Duna felé, bár a folyót jórészt takarják a hegyek. 

Az idő jól elszaladt, ideje volt visszatérni kiindulási pontunkra, így Márianosztrát a tervekkel ellentétben most kihagytuk. Egy széles erdészeti úton vágtunk le Kóspallag felé. 

Ezen a réten átkelve felriasztottuk ezt a kis rókát. Nem is értem, hol rejtőzött, a fű egyáltalán nem volt magas. 

Még a vihar előtt sikerült visszaérni az autóhoz.