Nagy lelkesedéssel készültünk szokásos karácsonyi családi túránkra, aztán kiderült, hogy a család kamasz korú népessége nem kér belőle. Így aztán két lányom képviselte az ifjúságot, mi pedig tartottuk velük a tempót.
A panorámatúrát már jó párszor bejártam korábban. Ezúttal a Kisinóci-túristaháztól indultunk a Nagy-Sas-hegy felé a sárga négyzet jelzésen. Először egy nagyon vadregényes-bozótos völgyön vezet át az út, Vinkli hangos ugatása közepette. Semmiféle módon nem tudtuk rávenni a hallagatásra, abban reménykedtünk, hamarosan kiengedi az ünnepek alatt felgyülemlett energiáit és elhallgat.
Hamarosan elértük a Ló-pataki völgyet és a patak mellett haladtunk tovább az Érsek-tisztás felé. Az erdő sáros volt, az idő kissé párás, néhol ködfoltokkal. Ahogy haladtunk felfelé, néhol még a nap is kisütött. Mindez nem befolyásolta a kutyát, továbbra is ontotta magából a hangokat. Ekkor taktikát változtattunk: a kivárás helyett a szórakoztatásra. Botokat dobáltunk neki, így amíg a szájában volt a bot, csend volt. Ki gondolta volna, hogy kisgyerekek nélküli túrán is ilyen trükkökhöz kell folyamodnunk? Még jó, hogy mindenki nagy gyakorlattal rendelkezik ezen a téren.
Az Érsek-tisztásnál a kék jelzésen mentünk a Keselyűs-orom felé. Innentől megváltozik az erdő hangulata. Mintha elvarázsolt fák között járnánk. Mesebeli, fákká dermedt lényeket vont be mohával az idő. Zöld puha párnával bevont kősziklák szegélyezték a merdeken felfelé vezető keskeny ösvényt. Nagyon szeretem ezt a részt! Minden alkalommal megállok itt a felfelé kapaszkodásban, nem csak pihenni, megcsodálni a fák és a sziklák összhangját. A kutya nem viselte jól a pihenőt, újra hangos ugatással próbált rávenni a tempósabb haladásra.
Leereszkedtünk a Nagy-réthez, majd fel a fennsíkhoz a kilátópontra. Itt tüzet raktunk, majdnem meggyújtottuk, körbeültük, káposztasalátákat és száraz karácsonyi sütiket ebédeltünk. Vinklit apró jutalomfalatokkal hallgattattuk el.
Még napoztunk is egy kicsit, a talajt felmelegítette a déli lejtőre sütő tavaszias nap. Itt a hassimi segített, s percekig mélységes csöndbe burkolózva szemléltük a tájat.
Majd leereszkedtünk a sziklás ösvényen, keresztülvágtunk a Lengyel-réten, felkapaszkodtunk a Kopasz-hegy csúcsára is. Itt is ücsörögtünk egy fél órácskát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése