Gombakeresés a Börzsönyben

Gombász barátommal ezúttal a Börzsönybe indultunk szerencsét próbálni. Elvileg rengeteg rókagombát kellett volna találnunk az erdőben, és szegfűgombát a réteken.

A mezőn azonban csak egyetlen véres disznólábat találtunk, de ennek csak a kutyám örült, aki rögtön bele is hempergőzött. Ettől kezdve szél ellenében akár 10 méter távolságból illat alapján felismertük, anélkül, hogy láttuk volna. 

Bár ezzel a rejtőszaggal észrevétlen megközelíthette volna zsákmányt, a rókagombák úgy tűnik nem nagyon bírták a közeledő illatfelhőt, pánikszerűen a föld alá húzódtak, így egyetlen egyet sem találtunk.

Már majdnem feladtuk a reményt, megint üres kézzel megyünk haza, amikor két nyári laskát vettünk észre.  Ezen felvillanyozódva rögtön meg is figyeltem a kagyló formájú hullámos szélű kalapot, majd a tönkre lefutó sűrűn álló lemezeket. Persze minderre okításomul gombász társam hívta fel a figyelmemet.

Továbbá volt olyan kedves, és mindkettőt nekem adta, így ő üres kézzel tért haza. 

Feldolgozás során a tönkje elég szívósnak bizonyult, a kalap azonban szépen szeletelhető volt. 

Kis gondolkozás után hagymával, fokhagymával, fehér borral és rozmaringgal készítettem el, a végén tejszínnel habartam. Nem volt belőle túl sok, mégis egy kis rizzsel hárman is ettünk belőle kóstolót. 

Kucsmagomba medvehagymával

Egy réges régi jó ismerősömről váratlanul kiderült, hogy képzett gombaszakértő és gombászni is jár. Az a szerencse ért, hogy mostanában életcéljának tekinti gombaszakértővé való nevelésemet, ami teljesen egybevág az én elképzeléseimmel is. Ugyan az első közös gombászásunk során csak egy árva piros csészegombát találtunk, ami csak egy kicsit kisebb, mint a körmöm, mégis rendkívüli műveltségre tettem szert kucsmagomba tekintetében. Így amikor egy erdei bóklászásom során szembejött velem, rögtön felismertem. Bár tölgylevelek között bukkantam rá, de ott nem tűnt fotózhatónak, úgyhogy a hegytetőn egy sziklára helyeztem, így minden porcikáját jól meg lehetett szemlélni.

Nevéhez méltón üreges, csúcsos süvege van. Belül a tönkje is és a süvege is üreges.

Mind színre, mind formára sokféle változatban előfordulhatnak. Ezt az elegáns fekete-fehér süvegeset egy másik helyen találtam lehullott levelek, salátaboglárka és ibolyák között.

Félbevágva jól látszik, hogy a tönk és a süveg egyetlen üreget képez, ellentétben a mérgező óriás papsapka gombával.

Bár nem találtam túl sokat, nagy izgalommal vártam, hogy elkészíthessem. Pár napja medvehagymát is gyűjtöttem, így azzal szerettem volna elkészíteni. 

Végül az üvegesre pirult hagymára rádobáltam a feldarabolt gombát, hozzáadtam a csíkokra vágott medvehagyamát, pár percig főztem, sóztam, borsoztam, megszórtam darabokra vágott paprikával, friss medvehagymával. 

Épp csak egy falat jutott kóstolóba mindenkinek! Íze a májra emlékeztet, nagyon finom!
További nagyon jó kucsmagomba recepteket találtam: http://www.foodandwine.hu/2012/05/10/a-kucsmagomba-aprilis-majus-legszebb-gombai/ 

Ezt az információt kaptam Fődi Attilától:  "Az összes hazai kucsmagomba faj 20 perc intenzív hőkezelés után fogyasztható biztonsággal! A hatályos rendelet nem részletezi, de - ha jól tudom - a fehérjéi állnak a háttérben. Az érzékenyebb gyomrúaknál olykor még megfelelő hőkezelés után/mellett is gondot okozhat a fogyasztása."