Gombász barátommal ezúttal a Börzsönybe indultunk szerencsét próbálni. Elvileg rengeteg rókagombát kellett volna találnunk az erdőben, és szegfűgombát a réteken.
A mezőn azonban csak egyetlen véres disznólábat találtunk, de ennek csak a kutyám örült, aki rögtön bele is hempergőzött. Ettől kezdve szél ellenében akár 10 méter távolságból illat alapján felismertük, anélkül, hogy láttuk volna.
Bár ezzel a rejtőszaggal észrevétlen megközelíthette volna zsákmányt, a rókagombák úgy tűnik nem nagyon bírták a közeledő illatfelhőt, pánikszerűen a föld alá húzódtak, így egyetlen egyet sem találtunk.
Már majdnem feladtuk a reményt, megint üres kézzel megyünk haza, amikor két nyári laskát vettünk észre. Ezen felvillanyozódva rögtön meg is figyeltem a kagyló formájú hullámos szélű kalapot, majd a tönkre lefutó sűrűn álló lemezeket. Persze minderre okításomul gombász társam hívta fel a figyelmemet.
Továbbá volt olyan kedves, és mindkettőt nekem adta, így ő üres kézzel tért haza.
Feldolgozás során a tönkje elég szívósnak bizonyult, a kalap azonban szépen szeletelhető volt.
Kis gondolkozás után hagymával, fokhagymával, fehér borral és rozmaringgal készítettem el, a végén tejszínnel habartam. Nem volt belőle túl sok, mégis egy kis rizzsel hárman is ettünk belőle kóstolót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése