Panorámasétány a Pilis-tetőn

 

Idén tavasszal szóltak először a cikkek a Pilis-tetőn létrehozott új panorámasétányról, melyet aztán végül talán augusztusban vagy szeptemberben nyitottak meg a nagyközönség számára. A cikkeket olvasva először értetlenül álltam a dolog előtt. A rozsdamentes fémrács egyáltalán nem tűnt tájba illeszkedőnek számomra. Hasonlóval találkozhatunk Szársomlyón és Sátoraljaújhelyen a függőhíd környékén is. 

Aztán a testvérem felvilágosított. A sétány és a siklóernyő repülős starthely építésének célja a természet védelme volt, hiszen így a kirándulók páratlan panorámába gyönyörködhetnek, ugyanakkor nem rombolják a talajt, megóvják a napsütötte lejtőkön növő magyarföldi husángot, mely endemikus maradványfaj, leginkább hazánkban él, a világ összállományának fele található meg ezeken a lejtőkön. Így aztán különösképpen fontos a védelme.  

Továbbá az is kiderült, hogy testvérem aktívan részt vett a sétány tervezésében. 

Így aztán egy  napos-párás őszi napon kora reggel errefelé vettem az irányt. Ahogy beléptem az erdőbe, az ösvény szélén rögtön egy szép harkálytintagomba mosolygott felém, kalapján hetyke kis tölgyfalevéllel. Visszamosolyogtam, még ugrándoztam is. Úgy éreztem, most aztán mégiscsak eljött a gombaszezon! (Végül csalatkoznom kellett, ez volt az egyetlen gomba, amivel találkoztam utam során )

Még viszonylag korán elértem az első kilátópontot, de innen nem a szerpentinen, hanem nyílegyenesen a sziklagerincen vezető ösvényen kapaszkodtam felfelé. A szemközti csúcsok alatt áttetsző ködfátyol feszült. 

Egész hamar elértem a csúcsot, pontosabban a csúcs alatti panorámasétány bejáratát. Meglepődtem: valahogy nem ide képzeltem, hanem a másik irányba, nyugat felé. Erre az oldalra korábban elvileg be sem lehetett volna menni, kerítéssel volt elzárva a nagyközönség elől. Emlékszem, mindig kíváncsian pislogtam arrafelé, vajon hogy lehetne onnan is szétnézni. No, most alaposan körbe tudtam járni a területet, hiszen a sétány egész hosszan végigvezet e hegyoldalban. Két nagy kilátóteraszáról ráláthatunk Pilisszentkereszt mögötti hegyoldalra, illetve délre a Kevélyek csúcsai magasodnak. Talán még szebb is a kilátás innen, mint a kb, 50 méterre, a csúcson álló kilátóból. Persze, mire felértem, már nem voltak olyan szépek a fények, és a pára is oszlott már, de azért mégis szép volt a látvány.

Előttem   Pilisszentkereszt és a Pilis vonulatai. 

A Boldog Özséb-kilátó a Pilis legmagasabb csúcsán áll. Szomorú látványt nyújtott a táj. Arra számítottam, ezer színben pompáznak majd a fák, de leginkább csak lehullott levelű csupasz torzók szegélyezték az utat. Ritkaságnak számított az a nagy sárga levelű nyír, ami még tartotta a lombját. 

Panoráma a kilátóból észak-nyugat felé. 

A kilátóból a siklóernyős starthely felé vettem az irányt. Itt tábla fogadott, mely tájékoztatott, hogy ide csak engedéllyel lehet belépni. No, hiszen, jókor, addigra már ott voltam. Így aztán innen is körülnéztem. Az látszott, hogy a starthely előtt a hegyoldalról a fű teljesen kipusztult, le volt taposva, a talajon alig volt egyéb növény. Igen nagy volt az eróziós nyomás. A starthely fémrácsára is tilos kimenni, amit nem csodállok, kegyetlenül csúszhat még száraz időben is. Semmi kedvem nem volt a mélybe zuhanni, így jobbnak láttam odább állni. Később kiderült, a rácsok alatt kifeszített háló van, ha esetleg valaki mégis megcsúszna a rácsokon, ne a mélybe potyogjon. 

Lefelé a Vaskapu-völgy vadregényes, sziklás, kidőlt fákkal tűzdelt szurdokán keresztül ereszkedtem le a hegytömb lábához, majd a hegy szoknyáján kanyarodtam vissza a kiindulási pontomhoz.