Szeretem a Börzsöny eme útját. Diósjenőtől ugyan egy meredek kaptatóval indul a túra a Kámor csúcsáig, ám közben mégis érintetlen erdőben, virágok között kapaszkodunk végig a gerincen. Időnként kikukkantva a sziklafalak tetjéről szép kilátás tárul a szemnk elé.
Az elmúlt napokban betört kánikulai napok után azt gondoltam, dőlni fog rólunk a víz, ám vasárnapra hűvös széllel érkezett a hidegfront. A fák között mintha légkondícionált helységbe lettünk volna, indokolatlannak éreztem a rövidnadrágot és a pólót. A déli fekvésű szélvédett sziklafalakon azonban melegen tűzött a nap, a szárazra szítt fakó növényzet bágyadtan zörgött lépteink alatt. Jól esett felmelegedni, majd visszatérni az erdő hűvösébe.
A Kő-szirt panorámája és jellegzetes fája
 |
| Visszanézve a sziklára, első pilllantaban azt hittem, egy medve áll a kiszögellésen. |
A Gális József kopjafa felé haladva a gerincen egyre több helyen láttam tarka nőszirmokat.
 |
| Hugó-villa |
 |
| A barlang sziklafala |
 |
| Közeledik a vihar - Oroszi-Závoz |
 |
| Egy hatalmas vaddisznó teteme bűzölgött az út közepén. |
Királykút előtt utolárt a vihar. Fenyegetően dörgött, de végül alig néhány szem eső csepegett. Így Királykútnál megtöltöttük a kulacsokat és békésen megebédeltünk. innentől sajnos többnyire aszfalton vezet az út, alig látni rá a patakra a fák és a sűrű aljnövényzet között. Mégis érdemes átverekedni magad a csalánoson, mert ilyen vadregényesen romantikus látvány tárul a szemed elé.
 |
| Kemence-patak kavicsos medre |
A nagy álkérészek kedvelik a kőgörgeteges hegyi patakokat. A peték végső soron a vízbe kell kerüljenek.
A vizet a kérészek a vízről visszaverődő fény alapján ismerik meg. A probléma az, hogy a patakok közelében lévő aszfalt utak megzavarhatják őket. Ilyenkor nem a vízre, hanem az út felszínére rakják petéiket, ahol ezek rövid idő alatt kiszáradva elpusztulnak. Talán az alábbi képen látható álkérész is épp tévedésben van?
 |
| Álkérész |
Végül 14 km-re sikerült ez a túra, ami pont elég volt a velünk tartó idősőde ebjószágnak. Hősiesen bírta, még a végén is a saját lábán bicegett velünk az autóig, bár már sokszor lefeküdt az út szélén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése