Már egy hónapja vastag nyárpihe takaró fedi az ártéri erdő alját, egész különleges hangulatot kölcsönözve a tájnak. Talán az eső hiánya teszi, hogy nem tűnik el ez a fehér pihedunyha.
Tavasszal az erdő alját a hóvirág és a csillagvirág lepi el, majd keltike tenger következik. Áprilisra térdig jártam az aljnövényzetben, alig találtam meg köztük a nyári tőzikéket, majd a mocsári nőszirmot. Nem is akartam a csalánoson átvágva belépni az erdőbe. Legnagyobb meglepetésemre ezen a részen csak elvétve akadt egy-két méteres csalán. Inkább facsemeték nyújtogatták gyönge ágaikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése