Hosszú volt a hét, az esős idő felvillanyozott, vágyódva nézelődtem kifelé az iskola ablakából.
Szemem előtt víztől csöpögő erdő, a fák tövében fényesedő gombakalapok képe lebegett. Így alig vártam, hogy kijöjjek végre a suliból, irány a Pilis, egyenest a nyár elején felfedezett gombaparadicsom felé vettem az irányt. Két és fél órát bolyongtam, szinte nulla gombatalálattal. Mégsem mondanám eredménytelennek a kiruccanást, ennyi diő alatt épp elillant az egész heti fáradtságom, mintha sosem lett volna. Mire autóba ültem, eleredt az eső. Hazamenni mégsem volt kedvem, a hegycsúcsokon gomolyogtak a felhők, Dobogókő felé vettem az irányt.
Fantasztikusan szép volt a szemerkélő esőben sétálni. A szél fújta a ködöt, bekúszott a fák közé, de még a kabrátom alá is. Nem bántam ezt sem. Felüdülés volt a hosszú tikkasztó száraz nyár után egyszercsak novemberbe kerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése