A távolból idehallatszott a záráson lezúduló víz tompa robaja. Időnként rikoltó madár hangja hasított az éjszakába, majd megszólalt egy szarvas is. Mély, öblös hangja hosszan elnyújtva érkezett hozzám a vízen át. Néha kicsit cifrázta, aztán elpihent. Néhány óra múlva más ütemben és hangnemben kezdte újra, de látszott, hogy még csak készül a nagy, egész éjszakás bőgésre.
Elaludtam. Hajnalban, még nem is pirkadt, épp színeset álmodtam, amikor éreztem, hogy valaki átölel hátulról, ami azért volt nagyon ijesztő, mert úgy hittem, egyedül vagyok a sátorban. Riadtan ébredtem, mozdulni sem mertem, figyeltem az idegen lélegzését és vártam, mikor nehezedik rám jobban a keze.
Nem nehezedett és nem lélegzett.
Hm. Lehet, hogy ezt is csak álmodtam?
Lassan megfordultam, és azt láttam, hogy nincs ott senki.
Épp álomba ringatott volna a távolból újra beszűrődő bőgés hangja, amikor két autó parkolt le a sátor mellett, horgászok szálltak ki belőle és halk duruzsolással felállították pecabotjaikat.
Kiröppent az álom a szememből, és sétára indultam a parton.
Szép hajnal volt: csupa pára, felszálló köd, aranyló fénynel előbukkanó nap. Hirtelen ráébredtem, milyen régen nem volt részem ilyen csodaszép kora reggeli élményben.
Pára a rét felett és a hajnali harmat
Haramatos pókhálós
Reggeli idill tehenekkel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése