Hopp, avagy hogyan vetette magát a kutyám a mélybe?

Az úgy volt, hogy ma egy kora hajnali horrorisztikus időpontban indult a lányom az osztállyal kirándulni. Elkísértem a buszhoz a kutyával együtt, majd gondoltam, hogy ilyenkor még egy lélek sem jár a Budai Várban, ott sétálok a kutyával.

Minden meggyőződés nélkül lőttem is néhány képet, eközben a kutya boldogan kergette a galambokat.
Majd a turulhoz értünk, ahol kíváncsian feltette a tappancsait a vár falára de persze még így sem látott ki.

Majd ugrott egyet, fel a várfalra, de a lendület túl nagy volt, a másik oldalon azonnal le is zuhant. Hatalmasat sikoltottam, lenéztem a mélybe. Óriási szerencsére egy kávézó számára ledeszkázták a helyet úgy 5 méter mélyen, Dézi ott feküdt, és meglepetten pislogott felfelé.

A virág, a lámpa és a sátor közötti lukba esett.

 Aztán talpra állt. Hogy fog visszajutni? Kérdőn nézett rám, én meg rémülten rá. Végül oldalról kerülve megtaláltam a kávézó bejáratát, ahol már várt a kutya. Remegve bújtunk össze. A lába egy helyen erősen lehorzsolódott, és egy kicsit sántított is. De saját lábán ballagott a kocsihoz vissza, igaz egyetlen galambot sem kergetett meg útközben. Otthon rendesen belakmározott. Most piheni fáradalmait. Az orvos szerint sincs semmi baja.