2015. november 20., péntek

Lányommal a kilátónál

Sétálunk a már sokszor járt utakon. Csendesen lépdelünk, de pörög a nyelvünk. Nagy szavak nem hangzanak el, csak a mindennapok történései. Aktuális örömök, sikerek, bánatok, problémák.

20 éve, még kavicsokat szedtünk itt, megcsodáltunk minden fűszálat, megvizsgáltuk a falevelek alatt lapuló bogarakat, felmásztunk a padokra, és hintáztunk a faágakon. A hely ugyanaz, csak a séta módja és beszélgetés témája más. Felnőtt lett a lányom. Hetente találkozunk. 
Jó együtt lenni.
Aztán rádöbbenek: bölcsebb is, mint én. Az én hibáimból tanult! :)

1 megjegyzés: