Szeretem

... a sziget kuszaságát,
a nyárfák fehér törzsének csillogását. 

Magával ragad,  ahogy az ég valószerűtlenül  kékre festi a vizet, és a nyárfák  tiszta tükörképét megtöri a víz alól előtörő ébredező zöld élet.

Sokáig bámulom az új élő zöldet, és a moszatos, víz alatti elfekvő füvek színét és mintáját.

Tetszik, hogy a levonuló víz zöldre festi a víz alá fulladt növényeket, elhalt leveleket.

Örömmel tölt el, ahogy lemállott fakérgek alól előbújnak a növénykék, valószínű sás, vagy gyékény?

Szeretem a sziget vadregényes kuszaságát, hatalmas, mindent átszövő indáit.

Szeretem a nagy foltokban elterülő hóvirágmezőt.

Tetszik, ahogy kis lámpásként világít a növénykék feje az erdő alján.  

  Békés hívogató hangulatot áraszt a virágszőnyeg között megbúvó moha.

Mindig megcsodálom, ahogy a kis virágok megküzdenek a rájuk fonódó elszáradt füvekkel, gallért húznak a tavalyi lehullott falevelekből.

 

Milyen békésen megbújnak a hatalmas rideg betontömbök tövében!