2015. március 10., kedd

(Nem csak március a) Remete-szurdokban

Még nyáron elhatároztam, hogy tavasszal visszatérek ide, rengeteg tavaszi virág nyomait fedeztem fel akkor a fű között. Sőt, szándékomban áll minden hónapban többször is ellátogatni ide az elkövetkező hónapokban, és nyomon követni a virágtenger alakulását. Terveim szerint így ez a bejegyzés folyamatosan bővülni fog. 
Gyönyörű, meleg kora tavaszi nap fogadott a Remete-szurdokban. Egész más ilyenkor az erdő, mint nyáron, amikor a fák sűrű lombkoronája teljesen besötétíti az erdő alját.

Az első, ami a szemembe ötlött a hóvirágok fehér csokrai mindenfelé az erdőben. A patak partján, a hatalmas sziklatömbök előtt, mohás fatörzsek gyökerei között, és a szanaszét heverő kövek mellet. Nekem mindez különleges volt, mindeddig csak fű és száraz falevél, no meg csillagvirágok társaságában találkoztam hóvirággal.  Örömmel tapasztaltam, hogy ez a változatos terep remek lehetőség a hóvirágok fotózására. Mint megannyi kis műterem, cserélhető háttérrel.

Gyönyörűen mutat a mohos sziklák előtt. A jobb oldalon egy elvirágzott csokor a sziklafal előtt sütkérezett.
Április végére ekkora gumókban érleli a magot

A sziklák tetején ücsörgő hóvirágoknak remek hátteret nyújtott a valószerűtlenül kék égbolt.  A vízparton állók mögött pedig a víz csillogott barátságosan.
Vajon mit súg a társa fülébe ez a bohókás félrecsapott kalapú? Mellette kontrasztnak a komoly méltóságú hófehérke.
  ____
Volt még  odvas keltike néhány korai példánya, dercevirág kezdemények, fürtös gyöngyike és tüdőfű:
Legjobban mégis az erdei kutyatej példányai tetszettek.Úgy néztek ki, mint hajlott hátú szomorú öregasszonyok levélszoknyában. Aztán váratlanul felemelték a fejüket, kiegyenesedtek. Kiderült, hogy milyen gyönyörűek.
Ezek meg itt osonnak valahova. Lehet, hogy rosszban sántikálnak?
Csupa meglepetés ez a növény!
Március végére a keltikeszőnyeg közepén úgy néztek ki, mint kényes kisasszonyok a virágos réten.
 Időnként le-lehajoltak megszagolni egy-egy virágot.

Március végére elborítja az erdő alját a keltike lila, piros és fehér virágáradata.


Keltike, virágzás közben és után:

Tüdőfű és bogláros szellőrózsa is megbújt a sok színes virág között.
Ki hitte volna, hogy a mohos sziklán is gyökeret vernek a növények?

Ahogy a hegyoldalon feljebb mászunk a színes virágmezőt felváltja a közönséges dercevirág rezgő, filigrán virágzuhataga. Csupa habos romantika az erdő alja! Elmondhatatlan és leírhatatlan az az euforikus érzés, ami elfogott, ahogy lépésről lépésre kinyílt az erdő és elárasztott szépségeivel. Ez muszáj átélni!
Még feljebb, közel a sziklás, kopár hegycsúcshoz egyre többször pillanthatjuk meg a törpe nőszirom kék és lila virágait.
Fák rügyfakadás előtt a törpe nőszirom lila és a kutyatej sárga koszorújában.

Íme, május közepén termést érlel a nőszirom:

Április végére szinte teljesen belombosodott az erdő. A talajra csak kevés fény jut, mégis pompás csalánvirág szőnyeg fogadott.
A foltos árvacsalán hatalmas mezőjébe itt-ott felütötte fejét a sárga és fehér csalán egy-egy példánya.
 Az erdőben olocsán csillaghúrt, hagymás fogasírt, zsályát, 
 magyar zergevirágot, vérehulló fecskefüvet, kutyatejeket
  erdei gyöngykölest, ösztörűs veronikát találtam.
Nem találtam viszont kétlevelű sarkvirágot, waldstein pimpót, pézsmaboglárkát, erdei szellőrózsát, magyar ledneket. (bár ez utóbbiban nem vagyok biztos), pedig egyes források szerint lenni kellene itt ilyennek.
Erdei hangulat - hagymás fogasírral
Kutyatej a hegy tetején
Kilátás a hegytetőről Máriaremete felé
Május közepére az erdőbe keskeny ösvényeket vág a fény. Virágzó növényt csak elszórva találtam. Hanem amikor feljutottam a szurdok déli lejtőjén a fák fölé!
A napos hegycsúcs mezőin több száz nagyezerjófű példány nőtt.
 Találtam még zsályát,
farkaskutyatejet, és természetesen árvalányhajat, valamint egy tő bíboros kosbort.

Június elejére elvirágzott a nagyezerjófű, jellegzetes illatát azonban még érezni lehetett a lejtőkön. Rózsaszín virágát felváltották a kígyószisz kék virágzatai és az ökörfarkkóró hatalmas sárgája.
Íme a csodás tarka nőszirom. Kedveli ezeket a meleg napos hegyoldalakat! Körülbelül kétszer akkorára nő, mint a törpe nőszirom, ami tavasz elején virágzik a lejtőkön.
Levelei szeptemberben:

Lent, a szurdokban finom bodzaillat lengedezett. Turbánliliomba, 
 baracklevelű harangvirágban és üstökös gyöngyikében gyönyörködhettem.

Erdei hangulat harangvirággal
A piros madársisak sötét rózsaszínjét már messziről kiszúrtam, de azt hittem turbánliliom. Aztán csak csodálkoztam, hogy vehettem észre apró mérete ellenére már olyan messziről. Világított, ahogy rásütött a nap.
Július elejére a perzselő hőség szinte felégeti a hegytetőt, a szurdokra pedig teljes sötétséget borít a fák lombkoronája. Ezeket a virágokat találtam a napos, fák feletti részeken: festő pipitér (valóban festékanyagot nyertek ki belőle), imola, magyar bogáncs, elvirágzó kígyószisz, az erdő alját pedig sok helyen  kisvirágú nebáncsvirág szőnyeg fedte.
Augusztus:
Sok sárga hagymát találtam, valamint kontyvirág termése piroslott az erdő sötétjében. Kár, hogy nem vettem észre virágzáskor. A nehézszagú gólyaorra a Hétlyuk-zsomboly sziklafalai között lettem figyelmes, akárcsak az aranyos fodorka kecses leveleire.


Szeptemberre már alig maradt virágzó növény.
A veronika lila virágai meglepően virítottak az elszáradt fű között:
A nyár elszáradt emlékeit, a jövő ígéreteit találtam a zörgő termésekben: a nagyezerjófű csillag alakú termésében, a turbánliliom hártyás tokjai között, az erdei kutyatej száraz ágaiban  és számtalan más növény különleges formájában. 
Íme a novemberi szurdok:
A kutyatej tavasszal "öregen" kezdte, őszre megfiatalodott. A nagyazerjófű levelei világítottak a sötétben.

2 megjegyzés: