Hérics

A tavaszi hérics sziklás, füves napsütötte dombvidékeken, sziklagyepeken, legelőkön élő, a boglárkafélék családjába tartozó növény. Nevét Adoniszról, a férfiszépség istenéről kapta. Környékünkön főleg a Budaörsi Kopárok területén illetve a Fundoklia völgyben (Érd) találkoztam vele.

Március közepétől már találkozhatunk előbújó kis tojásdad, enyhén csúcsos bimbóival. A lepelleveleken látható szőrök a kései fagyoktól védik a növényt.

Levele szárnyasan összetett, a szárakon  sűrűn helyezkedik el. A levelek fonákja kopasz. 

Egészen májusig hozza hatalmas, napsárga virágait. A kora tavaszi napsütésben már messziről kiviláglik a barnás, száraz fűcsomók közül.

Porzói és termői sárga színűek. A beporzásról méhek, legyek, bogarak és hangyák gondoskodnak.

Május végétől a kezdetben zöld, majd idővel megbarnuló bunkószerű, felálló kocsányú terméscsoportjait figyelhetjük meg.

Erősen mérgező, így a legelő állatok kerülik.

Gyöktörzsét vizelethajtó, szívnyugtató, koszorúér-tágító hatóanyagai miatt régen nagy mennyiségben gyűjtötték. Innen ered a régi népi elnevezés a „táragy-gyökér”. 

A nemzetség további két fajának – lángszínű hérics (Adonis flammea) és nyári hérics (Adonis aestivalis) – virága piros. 

Védett, természetvédelmi értéke 2000,-Ft. 

Forrás: http://www.vadonleso.hu/fajok/novenyek/tavaszi_herics/