2014. július 3., csütörtök

Nyakaskő

Biatorbágyról Sóskút felé haladva az országút mentén elterülő Öreghegy koronája alatt izgalmas sziklavonulatot fedeztem fel. Mint utóbb kiderült ez a Madárszirt, remek kilátópontokkal, izgalmas sziklaperemekkel, igazán tökéletes túraútvonal akár kisgyerekekkel is. A hegy tövéből meredeknek látszott az út, nagyobb kaptatóra készültem lélekben, de hamar kiderült, hogy a hegymenet egy rövid laza séta, és hamar feledteti a kaptató unalmát a gyönyörű telepített fenyőerdő szépsége, valamint a fák közül egyszercsak előbukkanó Nyakaskő látványa. 
Mint tyúkanyó a tojásain...
A sziklaperem tövében a bányászat során feltárt barlangok, hasadékok nyílnak, melyek az építőkőzet szerkezetébe nyújtanak bepillantást.
Képzeljük el, amint az egész Közép-Európát borító tengerből a hegyvonulatok kiemelkedésével leválasztódik a Pannon-tenger. Partját pálmafák borítják, flórája és faunája egyaránt egyedülálló a világon. A leváló tenger vizét a beléömlő folyók folyamatosan hígítják, egyre csökken a sótartalma. Ez a folyamat figyelhető meg - a hozzáértők számára - a sziklafal oldalában található rétegekben.
Szinte látom lelki szemeimmel, ahogy a környék egykori ura, Sándor Móric gróf a hegyoldalban (a képen a bal felső sarok) Gonosz nevű lovát megüli, majd vágtába lendülve a szikláról a mélybe ugratja! Az ugrást a lova nem élte túl, csoda, hogy ő igen.
Az Ördöglovasnak is nevezett gróf méltán kapta ezt a nevet.  Bajna, Bia és Bot településeken fekvő birtokain elhelyezett mintaszerű ménesében kiváló lovakat tenyésztett. Hírhedt-híres volt lovasbravúrjairól is. Sokszor végződtek bemutatói csonttöréssel, de ő rá sem hederített ezekre, amint újra lóra tudott ülni, tovább folytatta vakmerő lovasmutatványait.
A szikla tetejére én nem másztam fel, így lemaradtam a sziklába körkörös irányba vésett versről. Azonban  a perem alatti mélyedésben  sokkal izgalmasabb volt a panoráma!
 Kutyám mindenhol előttem járt, leghelyesebbnek ítéltem inkább őt is belekomponálni a képbe.

Elbújtam! Vagy mégse?
Fejtetőn ülve
Amikor felértem a sziklaperem tetejére váratlanul bukkant elém ez a táj. A szemköztes vonulat! Rajongással töltött el a látvány, úgy látszik Dézi azonban nem ezt részesítette előnyben.
Szerintem a másik oldal érdekesebb...
El is határoztam, hogy átmászok oda. Ehhez át kellett préselnem magam a sziklák között, melyek olyan közel voltak egymáshoz, alig fértem át, majd egy meredek úton ereszkedtem lefelé, egy, a célnak nem túl megfelelő cipőben.
De megérte!
Kilátás a Nyakaskővel - ide nem másztam fel egyedül, kevés volt hozzá a merszem.

Borzas nagy orrúval együtt gyönyörködtem a naplementében.
A sziklák védőn ölelik át a tájat.

Lágy hullámok
Kőlépcsők
Hideg és meleg
Sziklaperem színesben

Fénybetörés

Hasonló bejegyzések:

3 megjegyzés: