A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sóskút. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sóskút. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. február 1., csütörtök

Séta a Benta-patak mentén

A Benta-patak csaknem sík terepen folyik végig Biatorbágytól egész Százhalombattáig, ahol végül a Dunába torkollik. A patak mentén sétálva nagy kiterjedésű vizes rétekkel, sűrű nádasokkal, hatalmas füzekkel találkozhatunk (no meg fura diófákkal). 
Nyáron láttam itt már kócsagot felszállni a patak nádasainak rejtekéből. Így télen a sűrű bozótból néhány fácán és vadkacsa reppent csak fel ijedten, nagy kurrogással.  
Sóskútról a patak mentén haladva a kertek alatt előbb néhány meredek sziklafal alatt kell elhaladni, majd a patak talán legromantikusabb részéhez jutunk, a kis kőhídhoz. Nyaranta itt jókora birkanyájjal is találkozhatunk, most azonban csak a közeli lovardából lovagolt ki néhány lovas. 
Elhagyva a hidat, a patak mellett haladó ösvény egyre rejtekesebb lesz, lassan már úgy érzem magam, mint valami őserdőben. "Gyalog mindenhová el lehet jutni" felkiáltással lelkesen préseljük át magunkat az ágak között. Nos a tájból csak ennyi látszik, bal kéz felől azért sejtjük a patakot, néha kidugjuk a fejünket az ágak közül, hogy jobban szemügyre vegyük. 
Út közben úgy éreztem magam, mint egy magát ostorozó szerzetes: vezekelek a természet megzavarásáért.
Jó egy órai bolyongás után érünk ki a sűrűből, és végre a nap is kisüt, így a nád bugái arany lobogóként hajladoznak a szélben a kis horgásztó partján. 
 A tónál térképet is találunk, amin felfedezünk egy régi kőbányát is, így arrafelé vesszük az irányt. 

A kőbánya egyes magaslatairól remek kilátás nyílik az előttünk elterülő síkságra, 
illetve a szemközti Madárszirt sziklavonulataira. Középtájon a Nyakas-kő. 


2015. január 15., csütörtök

Sóskút és környéke

Fényes Elek ország leírásában (1841) Sóskút határa hegyes, erdős, valamint „van hires bort termő szőlőhegye, erdeje, vízimalma ’s igen jó kőbányája”. 
Sóskút kifejezés sós forrást, vagy sós források együttesét jelöli. Egykoron sós ásványokkal teli forrás volt a környéke. A régi időkben ritkaságnak számított a só, valódi kincs volt, ha hozzá lehetett jutni. Mint tudjuk só nélkül íztelen az étel, de a húsok tartósításához, sajt készítéshez is elengedhetetlen. Igen különleges hely tehát az olyan hely, ahol sós víz található.  Az  ókorban római hadiút húzódott itt, az akkori települést  „Ad Fontein Salsum”-nak nevezték.

A kálvária domb tetején: Kilátás Sóskút házaira




A Kálvária keresztjei 

A Kálvárián található a 14 stáció, valamikor bronz domborművek díszítették,  Az idők viharában ezeket ellopták, illetve megrongálódtak. (Ez utóbbiakat a plébánia raktárában őrzik). Régen a domb legmagasabb pontján állt a kápolna, amit sajnos  vandálok leromboltak, a köveket széthordták. Ma már csak faldarabok, illetve a hajdani kereszt talapzata látható.
Mátrai Miklós lelkes segítségével azonban 2013-ban megújult a kálvária stációsora. A stációképeket Marcali Kiss József grafikusművész készítette, kerámia lapokra festve Krisztus szenvedésének történetét.



A Benta-patak völgye  

Sóskútat átszeli a Benta patak (régebben Bara), melynek festői völgyében békés séta esik.





 Malom-híd

A patak fölött egy helyen míves kialakítású több, mint 300 éves kőhíd ível át. Kövei a helyi kőbányából származnak, kialakítása a régi mesterek nagy tudását dicséri.Ez a Malom-híd.

 
  
A vidék nagy részén található mészkő, melynek bányászata a település lakosságának évszázadokig adott munkát, és az akkori vidéki társadalom átlagánál magasabb jövedelmet.  A fenti kis híd a közeli kőbánya köveiből épült.
A környező dombok adottságait kihasználva, a szőlőtermesztés is lehetővé vált. Ennek máig tartó, intenzív módjáról a falu több részén, de leginkább az Öreghegyen kiépített, kőből készített, gyakran igen szép kialakítású pincék adnak tanúbizonyságot.
Bővebben: http://tortenetekkepekkel.blogspot.hu/2014/06/soskut.html#links


2015. január 2., péntek

Boldog napi sóskúti séta

Végre a legkisebb lányom eljött velem sétálni! Nem csak eljött, de egy kicsit még jól is érezte magát.  Nagy szó ez, ha hozzávesszük, hogy abban a korban van, amikor inkább barátnőkkel menne jobbra-balra. Most éppen ő kérte, hogy töltsük együtt a napot. Lázasan kerestem olyan programot, amit ő szívesen csinálna, de rövidre zárta a dolgot: sétálni menjünk.
Lázasan kutattam a helyszínek között, hol is lenne a legjobb? Olyan hely kell, ami nem túl megerőltető, szép, békés, mégis kalandos és érdekes. Sóskút!
A Benta-patak hídja és völgye, a Kálvária dombról a kilátás talán felvidítja tépázott lelkét. Így is történt.
A patak körül még a birkák is legelésztek, egy lovas gyakorolt a mezőn, csodálatos béke honolt a tájon.

 Végigsétáltunk a patak partján.
 Irány a dombtető!


 Egy kis játék mindenkinek kijár:




Itt a lélek egyensúlyba kerül.

 Amint sétáltunk a hegytetőn, elmeséltem neki, hogy a lábunk alatti sziklákban barlang van. Itt bújtak meg a török elől a falu lakói. De a török katonák elfogtak egy asszonyt, kivallatták, és ő elárulta a rejtekhelyet. A törökök kifüstölték a bujdosókat a barlangból, a füst nyomai még most is látszanak.
Nosza, keressük meg a barlangot! Bizonytalanul néztem rá, de már irányt is vet a meredek hegyoldal felé. Nem lesz ez jó, mondtam, nagyon meredek, és csúszik! Mit sem számított, a kalandvágy űzte hajtotta a titkos barlang felé. Szerencsére nem csúsztunk a mélybe, a barlangot azonban csak másik irányból tudtuk megközelíteni sokkal később.
Visszatérve a dombtetőre a lemenő nap fényeiben gyönyörködhettünk.






2014. december 12., péntek

Sóskút a Kálvária-dombról





Decemberi tavasz

Arra ébredtem, hogy vörösben úszik az ég alja, sehol egy felhő az égen. Micsoda mázli! Szabadnapos vagyok. Ma nem készülök az óráimra, és nem is takarítok lakást! Sétálok egy pihentetőt a (végre) igazán tavaszias napsütésben. Hosszas töprengés után Sóskút felé vettem az irányt. Idén többször is jártam már itt, kíváncsi voltam a patakra és a birkákra.
A levegő meglehetősen párás volt, pasztell színekbe borította a tájat.
A juhok békésen legelésztek, ügyet sem vetettek ránk.
Mintha a cseresznye virágozna. De csak az iszalag borítja fehérbe a fákat.
A bugák csodásan világítottak a sötét háttér előtt.

Világító fakorona
Legnagyobb meglepetésemre még mindig virágzik az ékes vasvirág.
A Kálvária-domb alján pompázatos szamárkóró bokor fogadott
Lila napkorong