Szürke légykapó

Ez a madárka egy kiálló ágról, kerítésről vagy más magas pontról lesi a repülő rovarokat, szúnyogokat, szúrólegyeket, bogarakat, lepkéket, majd hirtelen utánuk vágódik a levegőbe. Állítólag a vadászat után rendszerint visszatér ugyanarra a leshelyre. Én hiába vártam, hogy visszajöjjön, fütyült rám! Illetve hangot azt éppen nem adott ki, csak simán nem jött vissza. 

Szürke tollazata miatt elég nehezen látszik a lombok árnyékában, csak miután itthon megnéztem a képet, akkor vettem észre a finom, hosszanti sötét csíkozást a fején, homlokán és a mellén.

Hosszú távú vonuló: a telet Afrikában tölti. Tavasszal viszonylag későn érkezik a vonuló madarak között, ősszel pedig már augusztus–szeptember folyamán megindul dél felé.

Gyakran épületeken, falmélyedésekben, gerendákon, eresz alatt vagy más félig nyitott, védett helyeken rak fészket. Parkokban, nagyobb kertekben, temetőkben, gyümölcsösökben is megtelepedhet.

Szürke légykapó az MME honlapján.

Nagy fakopáncs

Nyár vége felé egyre több időt töltöttem odahaza és minden nap szinte óramű pontossággal hangos kopácsolás szűrődött be a nyitott ablakon. Kipillantva a kertbe, a ház előtt tornyosuló fát szorgosan műtötte egy szép, tarka harkály, más néven nyagy fakopáncs, ami hazánk leggyakoribb harkályféléje. 

Az erdőben sétálva elég nehéz lencsvégre kapni, de így az első emeleti ablakból, gyakorlatilag lombkorona magasságból néha volt olyan szerencsém, ha elég sokáig ültem az ablakban, hogy épp jól mutatta a profilját. 

Sokszor láttam, amint elreppen az ágról, majd követtem jellegzetes hullámzó röptét, ahogy néhány gyors szárnycsapást követőn siklik, majd újra szárnycsapások következnek.    

Kora tavasszal a harkály gyors ütéssorozatokkal „dobol” a fán. Ezzel elsősorban a területét jelzi, illetve párt keres. A dobolást nemcsak a hímek, hanem a tojók is alkalmazhatják. 

A dobolás hangereje és hangszíne attól is függ, hogy a madár milyen fát vagy más felületet választ. Gyakran száraz, jól rezonáló ágat keres, de ereszcsatornán, lámpaburán vagy más fémtárgyon is dobolhat. Ilyenkor nem feltétlenül táplálékot keres, egyszerűen felfedezte, hogy a tárgy messzire hallható hangot ad.

Két lábujja előre, kettő hátrafelé áll, erős karmai pedig belekapaszkodnak a kéregbe. Merev farktollait megtámasztásra használja, így mászás és kopácsolás közben hárompontos támaszt alakít ki.

 Hosszú, keskeny és ragadós nyelvével a kéreg repedéseiből és a fában futó járatokból is ki tudja szedni a rovarokat és azok lárváit. Csőre tehát elsősorban a fa feltárására, nyelve pedig a hozzáférhetővé vált zsákmány megszerzésére szolgál.

Hernyókat, bogarakat, rovarlárvákat és hangyákat fogyaszt, de télen makkot, diót, mogyorót és fenyőmagot is eszik. A kertekben faggyút, napraforgómagot és más madáreleséget is elfogad. Sőt, alkalmanként más madarak tojásait és fiókáit is zsákmányul ejtheti.

A diót, makkot vagy fenyőtobozt gyakran egy kéregrepedésbe, ágvillába vagy fatörzsön található mélyedésbe szorítja, majd csőrével feltöri. Az ilyen rendszeresen használt helyet harkályműhelynek vagy harkályüllőnek nevezik. Alatta idővel egész halom szétszedett toboz és héj gyűlhet össze.

Őszapó

Ez a kis madár alig nehezebb, mint két teáskanálnyi cukor. A feje búbjától a farka végéig kb 14 cm, ebből több, mint a fele a farka. 

A fiókák kirepülése után előszeretettel mozog 10-20 fős csapatokban. A madarak folyamatos, vékony hívóhangokkal tartják egymással a kapcsolatot, miközben gyorsan végigvonulnak a bokrok és fák koronáján. Még éjszaka is szorosan egymáshoz simulva alszanak, ezzel is jobban meg tudják tartani testhőmérsékletüket. 

Főként apró rovarokat, pókokat, valamint lepkék petéit és hernyóit keresi a vékony ágakon. Könnyű testének köszönhetően olyan gallyak végére is ki tud kapaszkodni, amelyek a nagyobb madarakat már nem tartanák meg. Ősszel és télen növényi táplálékot is fogyaszt.

Mohából, zuzmóból, növényi szálakból, gyapjúból és pókfonalakból készíti el zárt, tojás alakú fészkét. A pókfonalak miatt a fészek elég rugalmas ahhoz, hogy valamelyest tud a fiókákkal együtt növekedni. Egyetlen fészek külső borításához akár több ezer zuzmódarabkát, belső béleléséhez pedig 1500-nál is több apró tollat használhatnak fel. A zuzmók álcázzák, a tollak pedig melegen tartják a tojásokat és a fiókákat. A hosszú farok azonban a fészekben sem fér el kényelmesen, emiatt a költési időszak végére a farktollai gyakran kissé meggörbülnek.

Ha egy pár elveszíti a saját fészekalját, előfordul, hogy besegít egy közeli – rendszerint rokon – pár fiókáinak etetésébe.

Hazánkban elterjedt, állandó madár. Erdőkben, folyóparti ligetekben, bokros területeken, parkokban és kertekben is megjelenhet. Én a Beliczay-szigeten többször is összefutottam velük.  

Természetvédelmi értéke 25 000 forint. 

Őszapó az MME oldalán.

A kattogó fák rejtélye

Augusztusra többnyire elhallgatnak a madarak. Még a kora reggeli órákban is csak annyit lehet hallani, hogy a rigó kapirgál a fák alatt a száraz avarban. Néha a Duna mellett sétálva bereppen a jégmadár az ágak közé és némán megül néhány pillanatra a víz fölé hajló száraz ágakon. 

A kacsák persze jöttömre szárnyukat verdesve, méltatlankodó hápogással reppennek a magasba, lábukkal fodrosra kavarják közben a víz felszínét. 

A fák közül szürkegémek emelkednek ki, kurrogó hangjuk sokszor ér váratlanul. Ők előbb észlelnek engem, mint én őket, bármilyen nesztelenül is közlekedet, még akkor is, ha még nem láthatnak, mert a fák takarásában vagyok. 

Napkelte után, a part mentén sétálva néhány helyen halk pattogó hangokra lettem figyelmes. A sok apró hang egyetlen, jól hallható kattogás folyammá állt össze, betöltve a fák lombkoronáját. Meresztgettem a szemem, bámultam a magasba, próbáltam rájönni a hang okára. A fák között számtalan apró madárkát pillantottam meg ide-oda repdesni. 

Azt nem tudtam eldönteni, hogy ők az okozói-e a hang forrásának, vagy csak követői. 

A következő elméleteket gyártottam: 

• Lehetséges, hogy a fák most érlelik magjaikat és azok pattognak ki a tokjukból?
• Esetleg a madarak eszegetnek, kapkodják a rovarokat és a csőrük csattanása okozza a hangot?
• Vagy hernyók rágják a leveleket? 

Akinek van tippje, bátran írja meg nekem a kommenetbe! 

Ilyen madárkákat sikerült fotóznom a fák között: 

Szürke légykapó

Cinke

Füzike

Szürke légykapó

Micsoda hajnal!

 

Hollókő körül a Cserhátban

Kora reggel érkeztünk Hollókő parkolójába, ahonnan a kék jelzésen indultunk a Kéz-kilátó felé. Az út egy domb gerincén vezet, a kezdeti rövid emelkedő után csaknem vízszintes terepen sétáltunk. Több helyről rá lehetett látni a jobbra emelkedő, egész zöldnek mondható domboldalakra. Bár a déli lejtők fái sok helyen szomorú, barnára égett leveleket zörgettek ágaikon.

Alig félórás sétával értük el „Isten tenyerét”, ahol jóízűen megreggeliztünk, mondhatni, az Úr kezéből ettünk. 

Alant a lovarda épületei és a jurtatábor. Úgy terveztem, leereszkedünk egy darabon, majd jobbra kanyarodva, a völgyben térünk vissza a várhoz, ám kiderült, hogy a lovarda magánterülete miatt nem lehetséges az átjárás.

Így egészen Alsópetényig a kék jelzésen haladtunk, többnyire szántóföldek mellett és között. Előttünk hullámzott a Cserhát számtalan, hegynek nem nevezhető kiemelkedése. 

Út közben lábatlan gyíkba és régészekbe botlottunk, akik egy középkori templom romjait bontották ki aprólékos munkával a föld alól. Azt hittem, már nem lesz olyan forró, nyári meleg, de bizony a földeken, erdőtől mentes utakon erősen kimelegedtünk, tűzött a nap. 

Azonban mire elértük Alsópetényt, és felkanyarodtunk az erdő felé a sárga jelzésen, felhők úsztak a nap elé. A fülledt meleg azonban megmaradt. Mindez fokozta a kiégett mezők látványa okozta szomorúságomat. Csak a parlagfű zöldellt vidáman a meg nem művelt szántókon.

Végül, 8 km után, egy fa alatt megpihentünk. Szemmel láthatólag a zergék és egyéb vadak is előszeretettel választották pihenőhelyként ezt az árnyékos zugot.

Beérve az erdőbe, gyönyörű, öreg tölgyesben haladtunk. Bár a fák alatt hangosan zörgött az avar, ha letértünk az útról, mégis szép hangulatú erdőben sétáltunk.

A kiszáradt erdei tó látványa lelombozott. Pár méterrel odébb nagy itatót hordtak tele vízzel az erdészek és a vadászok.

 

Egy irtás után a tölgyest elhagyva fiatal gyertyánosba jutottunk, majd felkanyarodtunk újra a kék jelzésen a vár felé.

Vár-forrás található itt, amelynek vizére épülve régen a helyi parasztfürdő üzemelt. A forrás közelében néhány régi kép engedett bepillantást az 1936–37 között kialakított strandfürdő egykori vidám életébe. A meglepően nagy medence vizét a forrásból töltötték fel, amit a jelenlegi vízhozam ismeretében elképzelni sem tudtam. A tájékoztató tábla szerint az 1950-es évekre a falu akkori vízigényét a meglévő kutak már nem tudták megfelelően kiszolgálni, ezért a vezetékes vízhálózat kiépítéséhez a Vár-forrást vették alapul. Ezzel párhuzamosan a forrás vízhozama is csökkent. Ezzel kezdetét vette a fürdő hanyatlása. Bár a medencét 1964-ben még egyszer megpróbálták rendbe hozni, a vízhiány miatt a fürdő végül végleg bezárt. Jelenleg alig csordogál víz a forrásból.

A Vár-forrás vize a Hollókői Vár-hegy andezitből felépülő vulkanikus kőzetein szivárog keresztül, miközben vasat, mangánt, kalciumot, szilikátokat és kovasavat old ki a sziklákból. A vörösesbarna, rozsdás elszíneződést a víz magas vastartalma okozza.  Íze kissé vasas ízű, de üdítően friss volt a fülledt időben. 

Végre bejutottunk a várba is! Az építményt nemrég újították fel, és elmondhatom, hogy igazán remekül sikerült! Bejutva a várkapun és leperkálva a belépő árát a kapuőröknek (tanároknak ingyenes, többieknek 3.000 Ft), egy hangulatos teraszra jutunk, ahol árnyas gyümölcsfák alatt kávézhattunk, amit a vár egyik szobájában vehettünk meg.

Végigsétálhatunk a várfal mellett, alant hullámzik a Cserhát. 

Egyik lépcsőforduló után feltekintve egyenest az egykori falra ültetett pottyantós WC-t szemlélhetjük meg. Később magát a helyiséget is közelről vizsgálgathattuk.

Számtalan lépcsőn jutottunk fel a vár emeleteire, majd végül az őrtoronyba. Megnézhetjük a hálószobát, a lovagtermet, az ebédlőt, sőt még a konyhát is. Az egyik teremben a vár történetéről olvashatunk, egy másik teremben apródnak öltözhetünk, és a várhoz kapcsolódó hat legendát is meghallgathatunk.

Le voltam nyűgözve!

Ezután leereszkedtünk a faluba, ahol végigsétáltunk a főutcán a parkolóig. Hollókő Ófaluja az egyetlen olyan falu a világon, amely skanzen helyett élő faluként nyerte el az UNESCO világörökségi címet. 

A központi részét alkotó Kossuth Lajos utca egy varázslatos időutazás, ahol ma is 67 védett, fehérre meszelt, faoszlopos és tornácos palóc parasztház sorakozik.

Mivel a párom nem jött velünk, így egyetlen vendéglátóhelyre sem ültünk be, és nem kóstoltuk meg a hagyományos palóc ételeket, mégis hangulatos és látványos befejezése volt ez a 18 km-es túránknak.