Teltek-múltak a hetek, megérkeztek a forró napok, napközben még a madarak is elcsendesedtek. Ám a Folyami Odú hűvösében ebből alig éreztek valamit a hódok. Estefelé azonban újra benépesült a víz, és a család örömmel úszkált a langyos folyóban. A kis hódok pedig napról napra erősebbek lettek.
A kicsik először csak az ágakkal takart bejáratnál ismerkedtek a vízzel, ám egy napon az anyjukba kapaszkodva megjelentek a lak kijáratánál, ahol egy apró sekély Medencét alakított ki a család a nagy fatörzs rejtekében. Ide még a szárazföldről sem láthatott be senki. A kicsik kezdetben alig akarták elengedni Hódanyó biztonságos, puha bundáját. Ám Cserke vad viháncolással mutatta nekik az utat:
– Nézzétek csak, ennyi az egész! – és már el is merült a víz alatt.
Szuszka sokkal türelmesebb volt. Óvatosan csapkodott a farkával, körbejárta a teknőt, majd megállt a távolabbi oldalon.
– Ússzatok ide! – hívogatta őket.
A kicsik izgatottan kapálóztak, félve nyöszörögtek. Nekiindultak, visszafordultak, lebuktak a víz alá, prüszköltek, nyüszögtek, de újra és újra nekibátorodtak. Végül addig izegtek-mozogtak, míg sikerült megkapaszkodniuk Szuszkában. Ekkor lelkesen nyöszörögtek örömükben, és megvidámodva körbe-körbe úszkáltak.
Egy napon, amikor Hódanyó csendesen figyelte, ahogy a Medencében a kicsik a hódok tudományát tanulják, ijedten vette észre, hogy az egyikőjük eltűnt.
– Hová lett már megint? Néha olyan sokáig időzik a víz alatt... Talán elbújt? – nézett körbe aggódva.
Ekkor Cserke feje bukkant fel a vízből, aki épp felderítő útjáról tért vissza, orrával maga előtt tolva az elkóborolt kicsit.
– Ez a kis kölyök az öbölben összevissza rumplizott! Hogy kerülhetett ki?
– Rumpli, Rumpli... igazán találó név! Te kis tekergő, csak akkor mehetsz ki, ha én azt mondom! – morogta Hódanyó, de a hangjában több volt a szeretet, mint a szigor.
– De apa is ott van! – mutatott Hódnagyra a kicsi.
Onnantól kezdve, ha csendes volt a víz, egyre többet úszott a család az apróságokkal együtt a kis öbölben. Rumpli nagyon élvezte ezeket az együttléteket. Így aztán szomorúan vette tudomásul, amikor Hódanyó visszaparancsolta őket az odú védett kamrájába.
– Itt várjatok! Most el kell mennünk élelmet szerezni – adta ki az utasítást.
A kicsik elcsendesedtek, Hódanyó és a nagyok pedig a szomszédos Terasz felé vették az irányt.
Kis idő elteltével a a víz finoman rezegni kezdett, távolból tompa morajralett figyelmes a család. A hang ahogy közeledett, egyre jobban zúgott és dübörgött.
– Ez egy nagy Zörgő Doboz! A kicsik meg odabent egyedül vannak! Remélem, Rumpli szót fogadott, és nem lógott meg megint! – ijedt meg Szuszka.
Szuszka, Cserke és Hódanyó teljes sebességgel indultak vissza a Folyami Odú felé. Még épp időben érkeztek. Amint Hódanyó beúszott az odúba, abban a pillanatban a víz hatalmas erővel visszahúzódott, a sekély öböl alján csak az iszap maradt. Aztán pedig annál nagyobb hullámverés érkezett! Elképzelni is rossz, mi lett volna, ha a kicsik odakint vannak!
Szuszkát épp elkapta a visszahúzódó ár, majd az érkező nagy hullám óriási erővel lendítette meg egy vízbe lógó fa felé. Szerencsére az utolsó pillanatban úgy manőverezett, hogy ügyesen kikerülte a törzset.
Eközben Cserke hatalmas kurjongatások közepette épp a hullámok hátát célozta meg.
– Juhééé, visz a víííz! Ez aztán a jó móka! – rikkantotta.
Hódanyó is a hullámokkal harcolt. Egy nagyobb lökés magasra emelte és a part felé sodorta. Felrepítette egészen a meredek partoldalig, ahol így könnyedén kikapaszkodhatott.
– Uh, megúsztam a hegymászást! – szusszantotta, és gyorsan bevette magát a méteres növények közé. Hamarosan a szájában egy frissen levágott ággal jelent meg, és szaporán billegve indult vissza a folyó felé.
– Ezt majd az odúban eszem meg a kicsik mellett. Hamarosan jön a következő Zörgő Doboz, jobb lesz nem egyedül hagyni az apróságokat.
Igaza volt. A lak biztonságában megvárták a második hajó elvonulását is. Mikor az öböl vize végre teljesen elcsitult, az egész család előbújt, és békés, hosszas tisztálkodásba kezdtek.
Miután alaposan átfésülték saját és egymás szőrét is, a víz fölé belógó faágakról próbáltak ennivalóhoz jutni, miközben a kicsik boldogan úszkáltak körülöttük. Rumplinak pedig ezúttal eszébe sem jutott elkóborolni.
Előző rész | Folyt. köv.
Benned egy író veszett el.
VálaszTörlés