Teltek-múltak a napok, és a Nagy Víz időszaka véget ért. A Folyó újra lassan hömpölygött, a Gát szárazra került, az Öbölben alig maradt víz és a Hódvár bejárata újra láthatóvá vált. A Nyári Lak nagy részét azonban elmosta az áradás. Megint újabb helyet kellett keresni. Hódnagy azonban jól ismerte a területét és tudta, merre keressen menedéket.
– Kicsit lejjebb a Folyón még jobb is lesz, arra kevesebb kétlábú jár. – szögezte le Hódanyó.
Egy nagy fűz lábánál kezdték ásni a Folyami Odú bejáratát. Murmi és Gurmi is segédkeztek, szorgalmasan hordták ki a földet az alagútból. Hamarosan hosszú járat vezetett felfelé, s megkezdhették a hálófülke és az étkezőodú kialakítását is.
- Egész takaros kis otthon lett – ismerte el elégedetten Hódanyó, miközben farkával tisztára söpörte a padlót. – Jól fogjuk itt érezni magunkat.
A kicsik sokat nőttek és tanultak az elmúlt napokban. Esténként Hódanyóval együtt kapaszkodtak fel a meredek partoldalon. Rákaptak a keserűfű leveleire, de szívesen fogyasztottak szinte bármit, ami a szárazföldön nőtt.
A menekülésnek is mesterei lettek. Amikor a Hódanyó, vagy Murmi farkcsapásokkal jelezte a közeledő veszélyt, meglepő gyorsasággal nyargaltak a Folyó felé, és vetették magukat a víz biztonságos hullámaiba.
Egyszer Szuszka egyedül mászott ki partra és egy kidőlt farönk alá bújva ropogtatta vacsoráját, amikor megjelent egy kétlábú, közvetlen az ő fája mellett. Biztos volt benne, hogy észrevették. Rohannia kellene, de a menekülés útjában két hatalmas láb áll!
- Mi lesz most? – rémüldözött. Torkaszakadtából sziszegve fújtatott, ahogy a nagyoktól látta, majd minden bátorságát összeszedve elvágtatott a kétlábú mellett. A meredély feléről fejest ugrott a vízbe és eltűnt a mélyben.
Egy másik alkalommal Cserke pillantott meg egy kétlábút a Folyami lak bejárata körül kódorogni. Bevetette az elcsali-cselt, amit apjától tanult. Szemével hívogatóan nézett a kétlábúra és elindult lefelé a folyón. A kétlábú követte. Ám mikor Cserke úgy érezte, elég messzire jutottak, visszafordult és felfelé úszott a folyón. Elfelejtett lebukni a víz alá, amikor irányt váltott, így csele most nem vált be, ám ő ebből mit sem vett észre, békésen tekergőzve mesélte Szuszkának, milyen ravasz volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése