Freinburgból alig egy óra alatt értük el Titisee-t, s bár hegyek ölelésében megbúvó tó tényleg gyönyörű, számomra túl populáris. Így örömmel fogadtam, amikor néhány remekbeszabott kakukkos óra bazár meglátogatása után a többiek sem ragaszkodtak a tó körbesétálásához, és megindultunk a vonat felé. A vasútnál első a pontosság! - ám úgy tűnik a precíz németek sem osztják ezt a nézetet, 10 perc késéssel indultunk, de csupán egyetlen megállót vacogtunk végig Hinterzartenig a jócskán alulklímázott vonaton.
Az állomástól pár kilométert a falu kedves házai között sétáltunk, majd rátértünk a széles erdei útra, mely egy patak melett vezetett, és három, még időszakosan ma is működő vízimalom mellett vezet el. Megcsodáltuk a gondosan megépített házak hatalmas lapátkerekeit, megszemléltük a frissen vágott fűrészárut, majd békésen beszélgetve folytattuk kellemes sétánkat egészen Höllsteig-ig.
Hofgut Sternen pár épületből álló házai közé épp időben érkeztük, hogy megnézhessük az óriás kakukkos óra babáinak táncelőadását. Itt átt a Steigenhaus, ahol remekbe szabott üvegből fújt csodákat lehet megszemlélni és megvásárolni. Majd a közeli cukrászdában elfogyasztottunk egy rettenetesen rossz schwarzwaldi cseresznyetortát. Eddigre telítődtem az autentikus feketeerdő-érzéssel, türelmetlenül vártam a beígért vadregényes vízeséseket.
Hamarosan elhaladtunk a ravennaviadukt 40 méter magas boltíves lábai alatt. A (ma) 224 méter hosszú vasúti híd 1885-ben épült.
Innentől az út békés, árnyas erdőben vezet tovább a Ravenna folyó melett. A méters sziklák között zúgó folyó felett több helyen fa hidak vezetnek át. Több vízesés mellett is kirándulók hűsöltek ezen a meleg nyári napon.
2-3 kilométer után kiértünk az erdőből, elhagytuk a folyót és egy fennsíkon ereszkedtünk vissza Hinterzarten vasútállomás felé. A végén még futottunk is, nehogy lekéssük a vonatot. Kár volt sietni, a vonat újfent késett, és annyian voltak rajta, cipőkanállal gyömöszöltük be magunkat a vagonba. Kapaszkodni nem kellett, a tömeg megtartott. Egy óra kínszenvedés után érkeztünk Freiburgba, ahol boldogan lélegeztünk fel: végre újra szabadon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése