A hirtelen jött meleg pár nap alatt eltüntette a fehér dunyhát és a jégtáblákat. A víz mozdulatlan felszíne tükrözte vissza az ég szürkeségét, csak halk csobogás jelezte, hogy a Folyó mozog.
Gurmi elégedetten csücsült a part menti sekély vízben és boldogan ropogtatta a partról bevonszolt frissen vágott facsemetét. Hódnagy és Hódanyó Murmival felúsztak a Folyón, területük felső határáig.
Cserke és Szuszka vidáman kergetőzött a Folyami Odú védett Öblében.
- Végre újra lehet úszni a folyóban, lallala! - csapkodott a farkával Szuszka.
- Gyere kergetőzni! - bukfencezett egyet a vízben Cserke. - Úgy úszol, mint egy álmos hal!
Elindultak lefelé a folyón. Cserke úgy pattant Szuszkára, mint egy izgága vidra. Átölelte a mellső lábával, nyakába kapaszkodott.
– Hé, ne csimpaszkodj már, így nem lehet rendesen úszni! – nevetett Szuszka.– Dehogynem! Pont így lehet! – nevetett Cserke, és újra rávetette magát.
- Nem cipellek tovább, te nagy potyagombóc! - mondta Szuszka, és a part felé vette az irányt.
Cserke kénytelen volt a saját lábán kicammogni a partra. Megrázták magukat, bundájukról apró vízcseppek szálltak mindenfelé.
Szuszka nekiállt alaposan eligazítani a szőrét: apró mozdulatokkal simította le a vízcseppeket, kifésülte az összegabalyodott szőrszálakat, kenegette a melegítő olajos réteget.
- Gyerünk, gyerünk, jó tiszta vagy már, menjünk újra ugrándozni! - tolta a víz felé Cserke Szuszkát.
- A tiszta bunda melegen tart! - válaszolta Szuszka, de azért engedelmesen megindult a víz felé.
- Hohó, most innen kaplak el! - kiáltotta és jobbról támadott.
- Nem sikerült! - fordult hirtelen balra Szuszka.
De Cserke alulról cserkészte, átúszott alatta, és a másik oldalt bukkant fel. Aztán kiemelkedett a vízből, rávetette magát testvérére, mellső mancsaival átölelte a nyakát, kicsit meg is harapdálta.
- Fürge vagy mint egy mókus a fán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése