Kalandozások

Előző rész | Folyt.köv.

Aznap este Hódnagy hagyta el először a Folyami Odú bejáratát. Fel-alá úszkált a part mentén, időnként eltűnt a víz alatt, majd jó 10 méterrel odébb bukkant elő újra. Végül kimászott az egyik fatörzs szárazföldtől legtávolabbi végére és tisztálkodásba kezdett. Messziről úgy nézett ki, mint egy hatalmas szőrös tojás.

Hamarosan megjelent Gurmi is, a tisztálkodást kihagyva rögtön felfelé indult a folyón, amerre minden este apjával menni szoktak. Hódnagy végzett a tisztálkodással, amikor meglátta fia fejét a vízben. Utána vetette magát és hamarosan utolérte.

Egy kis fával határolt part menti öbölbe vezette.

- Várj még, nincs elég sötét! - intette fiát.

Így aztán jó darabig csak lebegtek a vizen, áramlással szemben, épp csak annyit evezve lábaikkal, hogy ne vigye el őket a víz.

Végül a nap lebukott a fák mögött, és ők megkezdhették útjukat a Kis Tó és az Öböl felé. Komótos tempóban haladtak, így épp akkorra érkeztek a Gáthoz, amikor a sötétség teljesen elérte a földet. Nagy szusszanással átmásztak a szárazföldön és a tóba vetették magukat, ahol már Murmi várta őket.

- Hol voltatok ennyi ideig? Azt hittem már nem is jöttök! - morogta.

Aztán elindultak a part felé lósóskát, fűzkérget és egyéb finomságokat rágcsálni. A sötétben már nem vehette őket észre senki.

Már pirkadt, amikor hazafelé indultak a Folyón. A lak mellett csodálatos látványba volt részük: az éjjel hatalmas, elágazó faág került a vízbe. Friss ropogós kérge illatozva hívogatta Gurmit.

Rögtön neki is állt a falatozásnak, hatalmas fogaival nagyot hasított háncsból, majd jóízűen rágcsálta. Később, bátyjának minden mozdulatát utánozva, csatlakozott hozzá Cserke is.

Mire megkopaszították a fát, a nap egyre erősebben tűzött. A hódcsalád nyugovóra tért a gyökerek között lapuló Folyami Odújukba, de a Kis Tó pedig új, nappali életre kelt.  

Kócsagok vadásztak hosszú lábaikon óvatosan lépkedve. Darvak lestek a fák ágairól, várva a megfelelő alkalomra. Majd egy jégmadár pár kergetőzött a víztükör felett, minden kanyarba felvillantva vörös hasi tollaikat.  

Mindebből a hódok már semmit sem érzékeltek.  

Előző rész | Folyt.köv.