Aznap este Hódnagy hagyta el először a Folyami Odú bejáratát. Fel-alá úszkált a part mentén, időnként eltűnt a víz alatt, majd jó 10 méterrel odébb bukkant elő újra. Végül kimászott az egyik fatörzs szárazföldtől legtávolabbi végére és tisztálkodásba kezdett. Messziről úgy nézett ki, mint egy hatalmas szőrös tojás.
Hamarosan megjelent Gurmi is, a tisztálkodást kihagyva rögtön felfelé indult a folyón, amerre minden este apjával menni szoktak. Hódnagy végzett a bundája rendbetételével, amikor meglátta fia fejét a vízben. Komótosan a vízbe ereszkedett és hamarosan utolérte.
Egy kis, fával határolt part menti öbölben elidőztek. Gurmi már majdnem nekilódult újra az útnak, de Hódnagy visszaparancsolta:
- Várj, még nincs elég sötét!
Így aztán jó darabig csak lebegtek a vizen, áramlással szemben, épp csak annyit evezve lábaikkal, hogy ne vigye el őket a víz.
Végül a nap lebukott a fák mögött, és ők megkezdhették útjukat a Kis Tó és az Öböl felé. Kényelmes tempóban haladtak, így épp akkorra érkeztek a Gáthoz, amikor a sötétség teljesen elérte a földet. Nagy szusszanással átmásztak a szárazföldön és a tóba vetették magukat, ahol már Murmi várta őket.
- Hol voltatok ennyi ideig? Azt hittem már nem is jöttök! - mormogta.
Aztán elindultak a part felé lósóskát, fűzkérget és egyéb finomságokat rágcsálni. A sötétben már nem vehette őket észre senki.
Már pirkadt, amikor hazafelé indultak a Folyón. A lak mellett csodálatos látványban volt részük: az éjjel hatalmas, elágazó faág került a vízbe. Friss ropogós kérge illatozva hívogatta Gurmit.
Rögtön neki is állt a falatozásnak, hatalmas fogaival nagyot hasított a háncsból, majd félig a vízbe merülve, jóízűen rágcsálta
Később, bátyjának minden mozdulatát utánozva, csatlakozott hozzá Cserke is.
Mire megkopaszították a fát, a nap két tenyérnyit kúszott feljebb égi útján. A hódcsalád nyugovóra tért a gyökerek között lapuló Folyami Odújukba, a Kis Tó pedig új, nappali életre kelt.
Kócsagok vadásztak hosszú lábaikon óvatosan lépkedve. Darvak lestek a fák ágairól, várva a megfelelő alkalomra. Majd egy jégmadár pár kergetőzött a víztükör felett, minden kanyarban felvillantva vörös hasi tollaikat.
Azonban mindebből a hódok már semmit sem érzékeltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése