Ezúttal Karintiában másztunk fel a Prédikálószékre. Itt nem kanyarodik egy folyó sem a csúcs alján, ellenben szép körpanoráma fogad a 2170 méteres csúcson. Végigkövethettük azt az útvonalat balról jobbra haladva, melyen felértünk a kilátópont keresztjéhez.
A túrát Kaning városából 1000 méter szint és jó pár hajtűkanyar leküzdésével kezdtük, ezt még csupán autóval. Megküzdöttünk a Rettenetes Sorompóval, melyet többszöri próbálkozással, 5 euróval bírtunk jobb belátásra, mire átengedett.
Majd a murvás úton kb 5 km-t haladtunk, míg elértük a végső ingyenes parkolót Erlacherhaus-nál 1636 méteren.
Innen hegyi legelők mellett baktattunk, tehenekkel bámultuk egymást, néhányan úgy döntöttek, épp előttünk kelnek át az úton.
Meredek hegyi kaptatón jutottunk el az Erlacher Bockhütté-hez.
A hüttétől balra indultunk, a Predigersthul alatti hatalmas sziklafalk tövében kanyarog az út. Néha kicsit lejt, néha kicsit emelkedik. Jobb kéz felől függőleges sziklafalak, balra kő és vízfolyások, törpefenyvesek, a távolban haragoszöld fenyőerdővel tarkított zöldellő mezők.
Végül egy kis tónál lepihenünk, néhányan megmártóznak a hűvös vízben.
Majd zuzmóval borította sziklákon vezet az út egy fennsíkra.
Szokatlan, de a Predigersthul-on épp nincs senki, csendes magányunkban élvezhetjük a tájat.
Nem sokáig, hamarosan egy huszonfős csoport jelenik meg hangos szlovák karattyolással.
Nem fiatalok már, körbevesznek, belemásznak a privát szféránkba, belelógnak a fotóba, szemmel láthatólag fogalmuk sincs arról, hoyg nem vagyunk a csapat része. Menekülünk a tesóm által csak "múmiák"-nak titulált népség elől. Szép tempóban ereszkedünk a hegyről, vissza a hüttéhez. Óvatosan lépkedünk a magas sziklákon, fáj a térdem. Már félúton járunk, amikor a "múmiák" megszégyenítő sebességgel hangosan dalolva követnek bennünket, kicsit rákapcsolunk, előbb akarunk a hüttébe érni, mint ők. Csaknem holtverseny, de sikerült! Pár lépéssel előbb érünk, így a nagy csapat előtt szerezhetjük be a hűsítőket.
Mire elfogyasztjuk az italt, a vidám fürge szlovák társaság újra úton van a következő hegy felé, mire elindulunk a magasból halljuk vidám daluk. Már nem nevezzük múmiának őket, még magunkban sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése