Maltatal - a vízesések völgye

A Hohe Tauern háromezres csúcsairól, vadul zúgó folyóiról, fenyőerdeiről, grandiózus vízeséseiről mindezidáig még csak nem is hallottam, így a meglepetés erejével hatott rám Maltatal. Ez a túránk  esszenciája Karintia természeti csodáinak. 

A Malta folyó gleccserekből ered, meredek hegyoldalakon lezúduló hegyi patakok táplálják, s Gmünd közelében torkollik a Lieserbe. 

Gmündről Malta, majd Brandstatt felé haladva több vízesést is láthatunk, például Karintia legnagyobb vízesését, a 200 méter magas Fallbach-vízesést. Sajna élményparkot építettek köré, ezért csak belépővel látogatható, valamint épp akkor érkezett egy turistabusz  is, így szerencsére offoltuk a témát, haladtunk tovább, s hamarosan elértük a Malta Hochalmstrasse fizetős kapuját. Itt leparkoltuk az autót az ingyenes parkalóban, megittunk egy jó kávét, és nekivágtunk a turistaútnak. 

Annyira botorság ezt az utat autóval kanyarogva aszfaltúton megtenni! Pedig sokan ezt csinálják, a vízesések közelében leparkolják az autót, kiszaladnak öt percre, bámulják a zuhatagot, majd vissza az autóba, jöhet a következő, stb. 

Mennyivel nagyobb élmény felkapaszkodni a varázslatos fenyőerdőben, süppedő moha és fenyőőtüske szőnyegen, szemlélni az allant rohanó víz haragos hullámait, már mesziről hallani a vízesés robaját, majd izgatottan figyelni, ahogy megcsillan a fák között. Milyen jó érzés a mászásban kimelegedett testünket vízpárába burkolni! Majd felfedezni a vízesés rejtett zugait, szikláról sziklára mászva. 

Látványos vízesések zúgó patakok

 

Süppedős  mohaszőnyeg

 

Izgalmas színű és formavilágú vízkoptatta sziklák

Kis hegyi patakok

Barátságok fogadók

Az elektromos áramot napelemek biztosítják mindegyiknél. Térerő nincs!

 

Késő délutánra kiürültek a vendéglátó helységek, jól esett egy knődli leves a túra végén. 

Szurdokok, sziklák, fenyvesek

Blauer Tumpf

A tó felé meredek sziklafal lábánál haladtunk, igazi sziklamászó paradicsom, átkeltünk egy alagúton is, majd lemésztunk egy újabb vízeséshez, átkeltünk a száguldő folyó felett egy kétágú tartón, akarom mondani kis hídon, majd a régi szekérdűlőn leereeszekedtünk a tóhoz. 

Gombák minden mennyiségben

Ha mindez nem lenne elég a tökéletes élményhez, az út mentén  elképesztő mennyiségű és fajtájú gombát találtunk, keresgélni sem kellett. Néhányat ismertem, a legtöbbet nem, sajna olyat is otthagytunk ezért, ami ehető lett volna. De nem panaszkodom, így is egy nagy kosár sárga rókagombával tértünk haza, pedig még azt sem láttam korábban élőben. 

Egy kis ízelítő a találatokból, de ennél sokkal nagyobb fajgazdagség volt. Részletesebben később írok még az itt talált gombákról. 

Végül, de nem utolsó sorban...

Hangyaboly

Búcsú az erdőtől