Téli Etyeki Piknik

A csendes, hófehérbe öltözött vidéki hétköznapokat szombaton vidám nyüzsgés váltotta fel az etyeki Gasztrosétányon.  

Szombaton a hideg téli idő ellenére látogatók tömege sétálgatott a mészkőből épült pincék hangulatos sorai között. 

Vidám zene, hatalmas piros lábasokból illatozó forralt bor, sülő kolbászok, húsok illata, helyi borkülönlegességeket kóstolgató emberek jókedvű beszélgetése töltötte be a levegőt. 

Évente 4 alkalommal rendezik meg az Újhegyi úton a pikniket, ahol a helyiek etyeki borokkal, szíves vendéglátással és finom ételekkel fogadják az érdeklődőket. 

Az Erdélyi Ízek Udvarában is nagy volt a sürgés-forgás! A pattogó parázson sülő, eredeti erdélyi alapanyagokból készülő mics, csorba és rakott káposzta várta a látogatókat. 

Mindenhol kedves kiszolgálás, barátságos beszélgetős, vidám hangulat fogadta a járókelőket.

Mennyire más ez most, mint amikor üres az utca!

A pár nappal még olyan elhagyatottnak tűnő pincék ajtajai megnyílnak és előkerülnek a kemencék, hús sütő alkalmatosságok, kürtőskalács sütő tekercsek. 

A helyi gazdák a pincéik előtt, vagy odabent kínálgatják legkülönlegesebb boraikat.

Dvorák vendégudvar sonkával, kolbásszal, disznótorossal várta a látogatókat.

A gyerekek sem unatkoztak. Ez a mókás kalapos mindenféle konyhai eszközt kínált a gyerekeknek, melyekből közösen zenét csiholhattak. A kisfiú annyira fellelkesedett, hogy a fakanállal ütemre ütlegelte a zenészt, akit azonban ez sem zökkentett ki a vidám nótázásból.

Téli havas részletek

Séta hóesésben a tököli Dunaparton

Amilyen csalódás volt a múlt heti gemenci látogatás, annyival múlta felül a várakozásomat a tököli révtől induló Dunaparti sétám. 

Szállingózó hóesésben érkeztem a révhez, s a növényeket, gallyakat puha fátyolként borította a fehér lepel. Megfagyott pókszálakon himbálózó hópelyhek, alig hallható léptek, egyébként teljes csönd követett az úton. 

Ahol nyáron az alacsony vízállás miatt száraz lábbal sétáltam a kiszáradt Duna ágakban, ott most magasan állt a víz. Májusi kép...

A víz nem mozdult. A feszes víztükör híven tükrözte az ártéri erdő fáinak kecses téli szépségét.

Ahova nyáron a sűrű aljnövényzet miatt nem lehetett eljutni, ott most vidáman lépegettem. Azonban minduntalan újabb és újabb zsákutcába futottam. Hol egy-egy kis tóvá lefűződött holt ág, hol egy vízzel telt csatorna állta utamat. 

Dézi megelégelte a vizek kerülgetését és lerövidítve az utat, a vízbe vetette magát, s pár méter után a túlsó partról nézett rám vissza kérdőn: Jössz? Csalódnia kellett, megkerültem a tavat, így kénytelen volt visszaúszni hozzám.

 Vízzel borított ártéri erdő. A fák között bicajoztam májusban.

 A tónál némasági fogadalmat tettek a fák.

Molnárka tanösvény - Gemenc

Már első gemenci látogatásomkor tudtam, hogy vissza kell látogatnom ebbe az erdőbe télen is, és szemügyre kell vennem hótakaró alatt is a tájat. Így nagyon vártam már, hogy leessen végre  a hó és ne is olvadjon el. Egész héten biztatónak tűnt az időjárás, míg végül vasárnap neki is vágtunk az útnak. Már félúton éreztem, hogy sok hóra nem számíthatunk. Az előző napi olvadás a mezőkről teljesen eltüntette a fehér takarót. Így nem voltam meglepve, amikor a fagyott talajon csak foltokban mutatkozott némi hó, ami azonban a ragyogó napsütésben és a tavaszias 7 fokban pilanatok alatt semmivé foszlott. 

Téli színes 

Maradt azonban az olvadt sárban csúszkálás, súlyos, szalmával dúsított földlabdacsok cipőre tekeredése,  és annak a reménye, hogy  a Gemenc Zrt. tájékoztató oldalán olvasható tájékoztatóra alapozott reménységünk valóra válik, és ténylegesen láthatunk kisebb-nagyobb vaddisznó csordákat, illetve szarvas rudlikat. 

"télen pedig a gímszarvas rudlik, és a vaddisznókondák is hamarabb észrevehetők az erdőben." 

 A gáton sétálva rögtön a szemünk elé is futott egy kisebb csorda:

A Malomtelelő-tónál található  madármegfigyelő toronyból  hatalmas kecses madarakat láttunk  a kiszáradt tóból felreppenni, beazonosítani azonban nem tudtam őket (kócsag? szürke gém?).

Az időszakos vízjárású Malomtelelő-tóban most csak fotlokban mutatkozott némi jég. 

Folyó a tanösvény mellett. 

A távolban óvatos gímszarvasok figyelnek minket gyanakodva

Megrémült vaddisznó vágtat az úton. tesói okosabbak voltak: az erdőbe vetették be magukat. Ez szegény annyira meg volt zavarodva, hogy percekig a nyílt úton rohant előttünk, pedig mi egy helyben álltunk.  

Hévizi láperdő

A Hévízi-tó meleg vize a Balaton kialakulásával egy időben, kb. 20-22.000 évvel ezelőtt tört fel a mélyből, mely akkoriban még egybefüggő vízterületet alkotott a Balatonnal. A klíma megváltozásával azonban a Balaton visszahúzódott, a víz nélkül maradt területeken pedig tőzegláp keletkezett, melyek fő összetevőit az egykori tómederben élő elhalt növényi részek teszik ki. 

Ezt a tőzeglápos területet ma szinte szabályos négyzethálós vonalban szeli át egy csatornahálózat, mely a tó forró, gőzölgő gyógyvizét vezeti a Balatonba. 

A csatorna egy jó darabon még annyira forró, hogy hatalmas, puha misztikus ködfelhők gomolyognak felette, s a ködben felsejlik a tó felületén még télen is rózsaszín-lilában pompázó indiai vörös tündérrózsa és a fehér tündérrózsa  virágai. Az indiai tündérrózsát 1898-ban honosította meg a területen Lovassy Sándor. 

A tó környékére jellemző a nyáron hűvösebb, télen enyhe időjárás, melyet ottjártunkkor egyáltalán nem tapasztaltunk. Bár a nap kellemesen melegített minket míg az autóban ültünk. Abból kiszállva azonban 100 km/h-s széllel küzdve kószáltunk a meleg vizű csatorna mellett, ahonnan az orkán erejű vihar sajnos elfújta a vízpárát, így erről a látványról sajnos lemaradtunk. 

A turistaút azonban végigvezet a tó mellett elterülő puhafa láperdőn.

A láperdő kőris és égerfái között hatalmas foltokban fagyott meg a víz, s a jégbe szorult sás vidáman bólogatott felénk a szélben. 

Forrás és további információk: https://www.bfnp.hu/hu/hevizi-to-tt

Legszebb túráim 2018-ban

Budaörsi Kopárok reggeli fényorgiával - Ha csak néhány órám van arra, hogy a szabadban töltsek időt, akkor gyakran sétálok a közelünkben lévő   Kopárok gerincén. Napkeltekor és napnyugtakor is fenséges látvány fogad akármerre is nézek, ha megmászom valamelyik  nem túl magas csúcsát.

Sivatag Magyarországon? -  Idei évem felfedezettje a Fülöpháza, ahol Magyarország, sőt Európa egyetlen, még mozgó homokbuckái találhatóak. 

RSD - A soroksári Duna ágat most kenuval fedeztük fel. Meglepett és elvarázsolt ez a hely, vissza is tértem ide még nyár végén, amikor a Duna extra alacsony vízállása miatt csaknem megfeneklett a csónakunk, viszont rengeteg szürke gémet és egyéb vízi madarat figyelhettünk meg testközelből a : Molnár-sziget  környékén.

Idén Ausztria közeli magas hegységeit vettük célba. Családom nálam bátrabb és felkészültebb tagjai via-ferrata úton közelítették meg a Rax legmagasabb csúcsát...

---én pedig elkísértem őket a Haid-Steig sziklaormai alá, majd lanovkával jutottam fel  a Rax fennsíkra, ahol kellemes séta közben káprázatos virágokban gyönyörködtem. 

A Tisza-tó és a Hortobágy között elterülő Egyek - Pusztakócsi mocsár számomra mindig izgalmas felfedezni valókat rejt. A főútról semmi nem látszik a Puszta rejtett szépségeiből. A távoli facsoportok sem ígérnek különösebb kalandot, mégis, egy-egy mélyedésben, az út melletti kanyarulatban váratlanul elénk terülő mocsárban ácsorgó gázlómadarak, vagy a fűben meglapuló nyulak látványa meglepetésként éri az embert.  

Bicikliút a Dunakanyarban - A Duna bal partján a Börzsöny lábainál végigvezető biztonságos  bicikliúton nem csak a kerékpározás kényelmes, hanem a látvány is szemet gyönyörködtető! Mi Sződligettől- Szob-ig  tekertünk, a Dunakanyar barátságos házai és virágzó rétek között, mellettünk a Duna kanyargott, a szemközti parton pedig a Pilis és a Visegrádi-hegység vonulataiban gyönyörködhettünk. 

Gemenci vendégség - Izgalmas élményt jelentett, hogy  szemtől-szemben álltam vaddisznóval és egyéb erdei állattal,  átöleltem Magyarország legnagyobb fáját Pörbölyön. Sétáltam a Duna kiszáradt medrében, mely sokszor teljesen szürreális élményt jelentett. 

Családi kirándulás a Salabasina - árokban. Ez az út bizony próbára tette a család apraját-nagyját! Úttalan utakon, vízmosta sziklák és kidőlt fák között kell megküzdeni a terep kihívásaival, hol szűk csatornán kell átbújni, hol sziklaflakon kell felmászni. Speciális felszerelés nem kell hozzá, de minden erőnkre és ügyességünkre szükség volt az úton!

Tisza.-tó az örök kedvenc. Idén sem hagytam ki! ősszel csodálatos színpompás tájban gyönyörködhettem,  a Pákász-tanösvény is egész más arcát mutatta most, mint tavasszal, vagy nyáron. A tiszaörvényi kikötőből csónakkal visznek át a Tiszavirág Ártéri sétaútra, innen csónak segítségével húzhatjuk át magunkat a pákászok ösvényére. 

Nagymarosról indított körtúránkon útba ejtettük a Julianus kilátót és a Remete-barlangokat is. Bár a kilátónál még nagy köd volt, így a tájból nem sokat láttunk, de később az  idő kegyes volt hozzánk, a pára felszakadozott, és az út több szakaszán is remek panorámában gyönyörködhettünk.

A tatai Fényes Tanösvény régi tervem volt, nem is értem, miért nem jutottam el ide korábban. Idén minden évszakban meglátogattam, végigsétáltam a láperdő belsejébe vezető dongaúton, élveztem a forró vizű források által táplált tő misztikus gőzölgését, ámulattal figyeltem a tanösvény közepén lévő tóban éldegélő nutria család életét. 

Hideglelős-kereszttől a Búbánat - völgyig - Őszi túránkon a sokszínű erdei fák lombkoronája alatt békésen beszélgetve múlattuk az időt. A túra nem túl megerőltető,  A kezdeti meredek szakasz után már szinte csak lefelé vezet az út. Végül a búbánat völgy romantikus tavait elhagyva záródik a körút.

Mi is lenne jobb karácsonyi ajándék, mint egy havas magashegyi kirándulás a családdal? Idén  Karácsony másnapján a Poprádi-tónál jártunk. 

Szakadás-árok idei utolsó túrám volt. Az ünnepi családjárás után jól esett kicsit egyedül elmerülni a táj nyugalmában és szépségében, ebben az amúgy sem túl látogatott völgyszorosban.