2018. június 23., szombat

Úton a Haid-Steig felé

Haid-Steig a Rax hegység Via Ferrata útja, mely a csúcson lévő kereszthez vezet fel. Prein an der Rax nevezetű helységből indulva kb. másfél órás sétával (950 m szintemelkedéssel) érhető el a 400 m magas sziklafal. 
Az út a tömött parkolóból széles, aszfaltozott, majd később murvás úton vezet felfelé, több, via-ferrata szettel felszerelkezett csoport  társaságában. Néhány kanyar után végre jobbra letérünk az erdőbe a zöld jelzésen. Innen sötét fenyőerdőn keresztül vezet az út.
Majd egy ponton áttérünk a piros jelzésre, mely elhalad a Teufelquelle mellett, majd elhagyva a fenyőerdő szintjét végül sziklák között kanyarog. 
Hamarosan megpillantom az előttünk álló mászófalat, és már biztos vagyok benne, hogy az nem az én utam. Családom tagjai is tátják a szájukat, és már nem biztatnak, hogy bátorság, majd segítünk...
A fal alján kis csapatokban gyülekeznek az emberek, ellenőrzik egymás felszerelését, beöltöznek, majd nekiindulnak a C-D jelzéssel ellátott útnak.
A sziklamászás nem lóverseny, lassan haladnak a csapatok, de előbb utóbb mindenki elfogy, mi kerülünk sorra.
 
Családom bevállalós tagjai elindulnak felfelé, sógornőmmel aggódó szemekkel nézzük őket. Két órányi mászás vár rájuk. Édesapám 76 évesen eddig vállalja az utat,  térképpel felszerelkezve indul visszafele. Így aztán háromfelé válik a csapat.
Mi elindulunk a hegy másik oldalán felfelé. Errefelé az út csupa apró, éles szélű kő, ezen kellene feljutnunk a csúcsra, hogy ott találkozzunk gyerekeinkkel. Meresztgetjük a szemünket: hol van itt az út? Néhányan elvágtáznak mellettünk a törmeléklejtőn, megpróbáljuk követni őket, négykézláb araszolunk, néhol egész bokáig süllyedünk a kavicsok közé. Minden pillanatban attól félünk, hogy megcsúszik a kőlavina és mi a mélybe zúdulunk. Egy óra alatt alig negyedét tesszük meg az útnak, így úgy döntünk, visszafordulunk. Kicsit aggódunk, hogy lefelé még jobban fog csúszni alattunk a talaj, de szerencsére biztonságosan és gyorsan visszajutunk az erdő széléig.
Innen még vetünk egy pillantást a hegyen kapaszkodó családunkra, és visszaballagunk a parkolóhoz. Hamarosan beérjük édesapámat is, aki tanácstalanul forgatja a térképet, és nagyon örül, hogy mégis csatlakozunk hozzá.
Útközben elidőzök az erdőben nyíló számtalan virág között, melyet felfele nem volt időm megcsodálni. 
Erdei ujjaskosbor színváltozatok: 


Kétlevelű sisakvirág és fehér madársisak
Gombák minden mennyiségben:
Az idő lassan telik, a csúcsélményt nem tudom elengedni. Mint kiderül, sógornőm sem, így nagyon megörül az ötletnek: menjünk fel felvonóval a Raxra! S bár egy kisebb vagyon volt, a Rax-fennsík gyönyörű virágos rétjét kár lett volna kihagynunk!
Amíg mi a virágok és gombák között bóklászunk, a többiek lassan meghódítják a sziklacsúcsot, és csatlakoznak hozzánk. Fáradtan, horzsolásokkal tele, de büszkén érkeznek vissza. A parkolónál még megfürödnek az alig néhány fokos patakban, majd indulnunk haza, Magyarországra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...