Egy remek nap margójára

Hajnali indulás, napfelkeltére már a Tisza-tónál kell lenni: párolgó vizet, hamvas színeket és romantikus napfelkeltét rendeltünk. Nos a napfelkelte nap hiányában, illetve felhő-túltengés miatt elmaradt, ezt ellensúlyozandó sárga és ezüst színek, valamint csodálatos béke és harmónia fogadott minket.

Új terv: Irány a gát. Útközben megtekintettük a helyi nevezetességeket: a szivattyú átemelőtelepet, majd egy rémült fácánkakast, amint murisan szedte maga alá lábait, remélve, hogy elkerüli a elfogatást és az ezzel járó sültté alakulást.

Hamarosan az számtalan kikötők egyikéhez érkeztünk. Remek látványt nyújtott a sok csónak, és a földön-vízen szanaszét heverő falevelek.

 

Körös-körül Tisza-tó

További nevezetessége a helynek, hogy itt végre kisütött a nap. Íme első sugarai arcunkon és a tájon!

Következő állomás a Szabics kikötő, innen csónakkal átvittek minket a Tiszavirág ártéri sétaútra, ami egy csodálatos sziget, egyszerűen kihagyhatatlan, nyáron már jártunk ott, mégis mindhármunkra az újdonság varázsával hatott az ismerős tájak varázslatos színei és formái.

Itt a folyó vége, ne menj tovább! A sziget vége és a Tisza folyó közti gát elzárja a víz útját.

A szigetet csaknem kettészelő "folyót" befedte a falevél. Jobbról a nyílt víz felől érkező széláramlat elfújta a faleveleket.

A híd a sziget közepén a kis folyó fölött ível át.

Kilátás a hídról

A híd után hatalmas ártéri erdősor vigyázta lépteinket.

A fákról ezernyi lián, mint megannyi kígyó lógtak lefele, sárga avarszőnyeg zizegett hangosan a talpuk alatt.

A hely talán legszebb része: Rendkívül romantikus kis fahíd vezet át az erdő egyik részét átszelő vízfolyás fölött. A víz egyáltalán nem mozdul, mintha meg lenne dermedve, az erdő árnyéka sötétre festi a vizet, ezen szinte világítanak a lepergő sárga falevelek.

A Göbe tó: színei ősziesen fakóak, a nyári zöldjét levetette, de így is káprázatosan szép volt. Beeveztünk a tó közepére, hangulatunk és a szél a tetőfokára hágott, sodort minket egyre távolabb a parttól, a nádas felé. Keményen bele kellett kapaszkodni az evezőkbe, de végül minden erőnket beleadva kiértünk a partra. Ez onnan is valószínűsíthető, hogy  most itthon ülök, és írom a blogot.

A tündérrózsák elvirágoztak, ronygyos leveleiket  a szél felborzolta, szoknyájuk alá tekintett többször is.

Ezt a helyet mindenkinek látnia kell!

Idill hattyúkkal

A délutáni pihenőt újfent a reggeli tóparton kívántuk eltölteni. A strandon nyitva lévő egyetlen büfében beszereztük a jól megérdemelt táplálékunkat, legnagyobb meglepetésünkre kiváló minőségű, tökéletes ízű, állagú és mennyiségű kaját kaptunk a pénzünkért. A legjobb étteremben sem ehettünk volna jobbat!
A partot ellepték a helyiek sziesztázó csapatai, kihasználva ezt a szép, meleg őszi napot.