2021. október 20., szerda

A Börzsöny legszebb útja

(Legalábbis eddigi csekélyke tapasztalatom szerint.) 

Van benne rejtekes erdő, csobogó patak,  izgalmas formájú sziklák, látványos panoráma, mérsékelt emelkedők, kellemes lejtők, neszező vadállatok. Szóval látványos és változatos.  

No meg ne feledkezzünk meg a  vidám társaságról  és meglepően  kevés túrázóról sem. Pedig a  Csarna-völgye mostanában elég felkapott hely lett, s a hétvége igazi kiránduló idő volt, a nap hét ágra sütött. 

A Feketevölgy Panzió előtti parkolóban hagytuk az autót, és a régi vasútvonal mentén haladva kezdtük a túrát.  


Bár én már többször is bejártam ezt az útvonalat, mégis volt új felfedezni való, hisz minden évszakban más!
A fákon még alig sárgultak a levelek, az erdő alja sem zörgött a lehullott száraz lombtól, de a patakban a gázlóknál azért már  összesodort néhány színes levelet a víz. 


 Mindig furcsa érzés az elhagyatott sínek látványa.
A völgyet körülvevő meredek hegyoldalak közé a déli órákban még egész jól besütött a nap. A hegyoldalakat néhol alkalmi vízfolyások vájta árkok szabdalták, s hatalmas sziklák és furcsa törzsű  fák csalogattak a magasba. De erőt vettem magamon, és nem csábultam el!
A Hamuháznál jobbra kanyarodtunk a kék jelzésen, majd rácsatlakoztunk a piros keresztre.
A kereszt a piros sáv jelzésen folytatódig Várbükk felé. Ez a rész kicsit meredekebb, de meglepően nem annyira, mint vártuk. Azért  mégis jólesett  a sziklacsúcson megpihenni és elfogyasztani jól megérdemelt ebédünket, miközben gyönyörködtünk a kilátásban. 
Állítólag az itteni sziklákon egykoron szintén vár állott

Innentől a gerincen vezet az út,  sziklák mellett, alatt, felett, között, kicsit hullámzik, de nagy kaptatók nincsenek már. 
Hamarosan elértük Hollókő körüli sziklákat, ahol a kellemesen melegítő napsütésben ücsörögtünk a sziklák tetején, bámultuk az elképesztő panorámát, meglovagoltunk egy kősárkányt,  és frissen főzött meleg teát szürcsöltünk.
Szerintem pont olyan, mint Fuhur a Végtelen történetből. Még szélesen mosolyog is! Te is látod? 


Itt ülni olyan érzés, mintha a Börzsöny lelkének kellős közepén lennél, mintha az egész völggyel egyé válnál. Hasonló érzés volt múlt héten is a másik oldalról tekinteni át erre

 Bár zöld már megfakult, de még alig színesedik az erdő. 

Csipkézett szélű sziklák mutatják az egykori vulkán szélét. 

Előttünk a végeláthatatlan Börzsöny. A szemközti gerincen még Csóványos kilátója is felfedezhető. 

Közben a nap lassan a hegyek mögé bukott, a levegő érezhetően lehűlt, így lefelé vettünk az irányt. 
A Jancsi-hegy mohos sziklái közé még épp betűzött a nap utolsó sugarával, kiemelve a mohos sziklák gömbölyű formáit. 
Mire leértünk a hegyről egész sötét lett az erdő, itt-ott csillant csak meg a messzi hegycsúcsokon még a sárga fény. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése