Börzsöny (most még) rejtett zugain

Már alig csepegett, amikor útra keltünk a Feketevölgy Panzió  melletti parkolóból. Megcsodáltuk a színes levelekkel borított Csarna-patak medrét, majd nekivágtunk az igencsak meredek ösvénynek. 

Legnagyobb meglepetésemre néha még a nap is kisütött, bevilágítva a fák közötti útra. Az ösvény viszonylag hosszan, meredeken emelkedett, cserében viszont csodás mohás kövek, fatörzsek mellett vezetett. Hamarosan elértük az első kilátópontot. Kicsit leereszkedtünk a sziklákon, hogy jobban kilássunk a fák közül. 

A völgy békéjét hatalmas,  természet alkotta Vulkáni Szfinx figyelte. 

Mindenfelé mohával borított sziklás oldalak emelkedtek. A szél erősen fújt, visszaparancsolta ránk a kaptató során  levetett két réteg ruhát. 

Itt az ősz!

Következő kilátópontunk. Szemközt Hollókő csúcs.

Még alig sárgul az őszi erdő. Bár kicsit fénytelen volt az idő, a táj szépségének ez mit sem ártott. 

A Börzsönyben több helyről is adódik hasonló látvány. A hegyoldalból egyenest a vulkáni kaldera belsejébe látunk. Mindenfelé hegyek és völgyek, fák és erdő, no meg éles sziklák. Olyan, mintha egyenest a világ közepébe néznél. Az ember szíve ilyenkor  megtelik mindenféle leírhatatlan érzésekkel. Mit is mondhatnék: ujjongás, béke, gyönyörűség, saját kicsiséged kontra a természet nagysága, hála, hogy láthatod, és hogy itt vagy. Legszívesebben belekiabálnád a világba, hogy "élni jó!". 

Miklós-tetőnél elértük túránk 724 méteres legmagasabb pontját. Onnantól kellemesen lejtett az út. Keskeny ösvényeken kanyarogtunk a hegyoldalban. 

Végül a zöld jelzésről jobb kéz felé tértünk le a Pléska-szikla felé. 

Pléska-szikla egykori várrom maradványai talán ezek a sziklák. A várakat még az őskorban Kr. e II. évezredben a Kyjatrice kultúrához tartozó emberek  emelték, és komplex védelmi rendszert alakítottak ki a Börzsönyben. A várak egy részét már bejártam szeptemberben, most örültem, hogy egy újabbat találtunk. 

Kilátás Bernecebaráti felé. 

Leereszkedtünk  a völgybe, majd egy kanyargós erdészeti úton kapaszkodtunk vissza a gerincre. Út közben szarvascsorda vágott át előttünk az úton. Megdermedve álltunk, és vártuk, hogy áthaladjanak előttünk. Méltóságteljesen lépkedtek, nem siették el az átkelést!

Gyapjas tintagomba éppen autolizál (Ugye Dóri?).

Végül a zöld sáv, majd a zöld négyzet jelzésen jutottunk vissza kiindulási pontunkhoz. 

Nagyon szép, változatos, panorámában, sziklákban, lejtőkben és emelkedőkben egyaránt bővelkedő körtúrát tettünk a Börzsöny északi részén. Az út hossza kb. 15 km volt, szintemelkedés összesen kb. 700 m körül.