Másnap reggel az első dolgom az volt, hogy megnéztem, megvan-e a reggelim. De csak a hűlt helyét találtam. Hogy lehettem ilyen ökör? Bejártam a környéket, hátha a hegyi troll, ami elvitte, pár lépés után széttépte és legalább a darabjait megtalálom, de sehol semmi. Így aztán reggeli kakaó nélkül maradtam, de ami nagyobb baj, Dézinek sem volt mit ennie. Nézett is rám szemrehányó tekintettel.
No, akkor irány Nagybörzsöny, az autóban van még kaja, majd ott eszünk. A visszafelé utat úgy terveztem, hogy megnézem a még fellelhető vulkáni kaldera maradványokat, illetve felkutatom az egykori vármaradványokból mindazt, ami fellelhető. El is indultam a piros háromszög jelzésen. Tévedésből, vagy tudat alatt épp az ellenkező irányba. Mire rájöttem, már nem akartam visszafordulni, irány a Pogányvár. Tudat alatt úgyis azt akartam megnézni!
Az út nagyon kellemesen lejtett arrafelé, a hátizsákom is egész könnyűnek bizonyult. A hihetetlenül mély csöndet egyszer csak a völgyből fura ugató hang törte meg. (Azóta megtudtam - köszönet érte Zsuzsának - Őzek riasztanak így: https://www.youtube.com/watch?v=r72nEkA7tSU)Dézi rögtön érdeklődve hegyezte a fülét, és már épp elvágtázott volna, hogy megnézze, de lábhoz parancsoltam. Csalódottan engedelmeskedett. A hang csak nem akart múlni, így ebben a különös hangulatban haladtunk végig a gerincen.
Csóványoson számtalan tájékoztató tábla van. Az egyiken olvasható, hogy több hegytetőn kőből rakott sáncokra, előterükben pedig több méter mély árkokra figyelhetünk fel. Ezeket egykor védelmi célból hozták létre építőik, egyes források szerint még az őskorban Kr. e II. évezredben a Kyjatrice kultúrához tartozó emberek voltak az alkotók. A régészek feltételezése szerinte ezek a helyek komplex védelmi rendszert alkottak. Ilyen heleyk: Rustok-hegy, Magyar-hegy, Godóvár, Halyagos, Magosfa és Pogányvár. Ez utóbbihoz tartottam most épp.
 |
| Pogányvárhoz vezető egykori sánc részlete - gondolom én.... |
Közben pedig ilyen fura figurák lestek ránk a fák közül.
Végül a hang megszűnt, az út pedig erősen emelkedni kezdett. A meredek domboldalt göcsörtös bükkfák vigyázták. Hatalmas gyökereik szövevényesen vették körül a csúcsot. Káprázatos látvány és érzés volt.
Az emelkedő csúcspontja a Pogányvár. Egykori védelmi vonal vonult itt át? Szikláknak nyomát sem találtam, de az igen meredek hegyoldal biztos, hogy alkalmassá tette a támadók ellenei védekezésre.
Itt azonban visszafordultam a Nagybörzsöny felé vezető irányba, és reméltem, hogy hamarosan vizet találunk nekem is és a kutyának is.
Továbbra is a piros háromszög jelzésen haladtam. Ezen az útvonalon a kilátónál található tábla merész sziklatornyokat ígért, mely valószínűleg az egykori vulkáni kaldera maradványai. Anyaguk durvatörmelékes piroklasztikum.
 |
| Oltár kő. A tetején kis mélyedés is található? Talán áldozatot is mutattak be itt a régiek.. |
 |
Mint egy hatalmas faragott kő szobor. Arccal balra néz, kissé duci. Ez igazából a kék jelzésen látható. A kék jelzéssel párhuzamosan fut alig néhány méterrel alatta a piros háromszög.
|
 |
| Vilma pihenő. Ez is a kék jelzésen áll. |
 |
| SZiklás képződmény a piros háromszög mentén. Mesterséges, vagy emberi kéz műve? Én nem tudtam eldönteni. Lehet, hogy az ilyen természetes sziklákat csak kiegészítették a régi építők. |
 |
| A régi védvonal maradványai |
 |
| A régi védvonal maradványai. Biztos találkoztál már olyan történettel, mely szerint az adott kapun csalfa ember nem jut át élve... Ilyen érzés volt átmenni a sziklák között. |
 |
| Csodaszép bükkerdőn át vezet az út. Sajnos a kút kiszáradt, de egy pocsolyában találtunk vizet a kutyának. |
 |
| Mire a Nagy-Hideg-hegyre értünk, elmúlt dél. Azért aludtunk egyet a hegytető napos rétjén. |
Innen már hamar elértem az egykori ércbányászat nyomati rejtő tárnákat. (aranyat és ezüstöt is nagy mennyiségben bányásztak errefelé). Majd a kék kereszt jelzésen, a Kereszt-völgyi patak mellett folyttattuk az utunk a falu felé.
 |
| Fagyos-kút, János forrás. Végre találtam ivóvizet! |
A továbbiakban egész felgyorsulva haladtunk. Dézi érezte, hogy hamarosan fmegérkezünk, így végig előttem ügetett, Fülecskéi vége csak úgy lebegtek léptei ütemére. Mire visszaértünk az autóhoz fél négy körül járt az idő, és 17 km volt a lábunkban.
Teleettük-ittuk magunkat, majd kinéztem egy közeli, alig 500 méterre lévő kilátópontot, és kifeküdtünk a rétre. A nap hátralévő részében ott hédereltünk. MEg kell valljam, a kutya alig tudta már felvonszolni magát oda, és mikor lefelé indultunk a hegyről, a hosszú pihenő ellenére is többször összerogyott a lába.
 |
| Naplemente a közeli hegyoldalból (Magyar-hegy). Lábunk alatt Nagybörzsöny. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése